Gorján Gábor hívta fel a figyelmemet a gerundiumra. Amit szerintem nyugodtan lehet magyar buzogánynak nevezni. Rögtön nekiálltam kutatni. Kiderült már mások is foglalkoztak ezzel a témával. Gáborjáni Szabó Botond munkája elérhető a neten. Dr Pál Antal igen hosszú, nagyon alapos cikke azonban nem elérhető. Ebben a bejegyzésben az Ő cikkének lényegét közlöm
Dr. Pál Antal A gerundiumos erőpróba története, annak ergonómiai, fisiologiai, morphológiai correlatioi, mint a debreceni diáktűzoltóság ősi sport hagyományai (Megjelent: A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának évkönyve az 1982/83-1983/84. iskolai évről. 279. oldaltól)
....
BEVEZETÉS
Debrecenben az elmúlt évszázadokban az épületek náddal, szalmával történő borítása miatt gyakori volt a tűzvész. A keresztyéni humanitás jegyében így az 1600-as évek elején megalakult a kollégiumi önkéntes diáktűzoltóság, amely önkéntes, önfeláldozó jellegét tekintve nemcsak az országban, de jóformán világviszonylatban is az elsők között volt.
...
De nézzük, mi is volt ez a "gerundiumos erőpróba", ki volt a "nagybotos diák", mi volt a feladata, kit választottak erre a tisztségre és miért?
A gerundium egy mellmagasságig érő, tölgyfából készült bot, amelynek egynegyed része nyolcszög csonka gúla alakban kiszélesedik és a nyele a vége felé oly mértékben elkeskenyedik és kis peremben végződik, hogy azon a végénél megragadva, kellemes fogás esik. A bot azt a célt szolgálta, hogy azzal a 'machina", a vízi fecskendő útjába eső akadályokat, palánkokat szétverték, hogy a tűzhöz a lehető legrövidebb úton juthassanak el. De fontos eszköz volt az égő épület bontásánál is.
A bot kezelője, a "nagybotos" és a "kisbotos" diák az lehetett, aki hitben és tanulmányokban élen járt és kiállta a próbát, amely az általános felfogás szerint abból állt, hogy a botot végénél ragadva e-gyik kézzel - nyújtott karral kellett a vízszintesig vállmagasságba felemelni, és néhány secundumig rezzenéstelenül megtartani. Ez az exertio meglehetősen nehéz volt. Így valószínűnek látszik, hogy a bo- tot ezért hívták gerundiumnak: nehéz volt vele bánni, akárcsak a latin főnevek gerundium alakjával. - A másik felfogás szerint mindig volt szép számú jelentkező erőpróbára, a név - gerundium - csupán csak a bo- tot jelenti, míg a kisbot neve gerundiculum, "botocska". Valószínűnek látszik, hogy mint botot hívták gerundiumnak annál is inkább, mint hogy a latin nyelv a kollégiumi diáknak évszázadokon át szinte kiváltsága, privilégiuma volt. Ez különböztette meg a tanulatlanoktól. Szinte anyanyelve volt, a tudományok szeretett nyelve, amely a mély római kultúrához kötött évezredek távolából is.
A latin főnevek gerundiumos alakjával a gyakorlatlannak valóban nehéz bánni, de erre valószínűleg csak a diákhumor utalt; az alapvető a latinos nomenclatura volt, a neve gerundium, mivel bot.
Akik egyik kézzel nyújtva vállmagasságba emelték valóban nem sokan lehettek. Arany János, a Toldi szerzője mint kollégiumi diák még látta a gerundiumos erőpróbát, és amikor Toldit mint roppant "ős-erejűt akarta ábrázolni, vendégoldallal ábrázolja, amelynek forgatónyomatéka hasonló a gerundium forgatónyomatékához. Kétségtelen, hogy már Ilosvainál is találunk utalást:
"Nyomó rudat fél kezével kapta vala, Buda felé azzal utat mutatja vala."
Ha meggondoljuk, hogy a lovagi tornákon a kopják ke-zelése a lovagi kard, a láncos buzogányé stb. hasonló forgatónyomatékú volt a vendégoldalhoz, nem lehet azon csodálkozni, hogy Ilosvai a nyomó rúdra tesz utalást, míg később Arany János Ilosvai nyomán és személyes gerundiumos impresszió alapján ezt a motívumot használja a Toldiban a roppant testi erő illusztrálására./
Hogyan is ír erről?
"Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?"
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;"
"Azzal a nehéz fát könnyedén forgatja,
Mint csekély botocskát, véginél ragadja:
Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el.
S mintha vassá volna karja, maga válva,
Még csak meg se rezzen a kinyújtott szálfa.
Nádorispán látja Toldit a nagy fával, És elámul rajta mind egész hadával. "Ember ez magáért" Laczfi mond "akárki: Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki? Vagy ki tartja úgy fel azt a hitvány rúdat, Amellyel mutatja e suhanc az útat?" Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki, Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!"
Bizony, nem áll ki senki, és nagyon kevesen voltak azok, akik a botot "félkézzel rezzenéstelenül ra- gadták vállmagasságba és tartották vízszintesen. Még a 60-as évek közepén Dr.Módis László kollégiumi főigazgató, amikor adatokat gyűjtöttem a "gerundiumos erőpróba történetéhez, mondta, hogy volt egy tanítványa a teológián az 1930-as években, aki fělkézzel, vállmagasságban, végénél fogva rezzenéstelenül nyújtott karral tartotta a botot. A főigazgató úr egykori gerundiumos tanítványa a 60-as évek közepén egyik vidéki parókián szolgálta az Urat. Módis Laci bácsi ígérte nekem a címét, azonban a látogatás terve füstbe ment. Módis Laci bácsi halála után - a cím hiányában ez a szellemi érték is elsüllyedt.
Felteheti valaki a kérdést: mi a magyarázata,hogy közel 20 éve gyűjtöm az adatokat a gerundiumos próbával kapcsolatosan, miért van ez az affinitás?
Válaszként el kell mondanom, hogy édesapám, aki a Kollégium gimnáziumának volt biológia-földrajz szakos tanára 1954-1974-ig, 5 éves koromban elvitt a kollégiumi Nagykönyvtárba, ahol Szőke bácsi kinyitotta annak hatalmas vasajtaját, és megmutatta nekem a gerundiumokat. Szőke bácsi apró termetű ember volt; a- hogy bicegett, az volt az érzésem, hogy a hatalmas kulcscsomó elrántja, és mint gyerek segíteni szerettem volna neki a kulcsárkodásban". Úgy lehettem ott, mint Hannibál atyjával, Hamilcarral, amikor Baal isten templomában fogadalmat tett, hogy ellensége lesz Rómának. Bizonyára itt fogadtam meg, hogy azon kevesek közé szeretnék tartozni, akik a botot megforgatják és hitünk védelmezői lesznek: testben-lélekben egyaránt erősek. E fogadalom meghatározta későbbi é- letemet. Eljutottam oda, hogy a gerundiumos erőpróba valamennyi változatát kiálltam. Voltak követőim is; köztük akadt egy, aki szintén megbirkózott a nehéz feladattal.
De nézzük: mit mondott Szőke bácsi az 5 éves kisfiúnak, aki elhatározta, ha nagy lesz, megforgatja a botokat? /Egyébként Szőke bácsi mint gyerek, ismerte az utolsó nagybotost, Papp Lajost és az ellenjelöltet, Megyaszay Gyulát, mint amatőr bot forgatót" Jánosi Zoltán lelkészt, vitéz Roncsik Jenő egykori tűzoltó- parancsnokot és sok mást, akik a bot forgatásával, emelésével próbálkoztak.
Szőke bácsi szerint akár a nagy-, akár a kisbotot végénél fogva, félkézzel, vállmagasságig kellett felemelni nyújtott karral, vállmagasságban rezzenéstelenül néhány másodpercig megtartani, majd fej fölött megforgatni egyik irányban 12-szer, aztán nyújtva vállszintre leengedni s az alzat síkjával párhuzamosan rezzenéstelenül újra megtartani. Ezt követően a másik irányba kellett 12-szer köralakban fej felett újra megforgatni és rezzenéstelenül leengedni. Aki ennek eleget tett, az lehetett a nagybotos Szőke bácsi ismertetése szerint.
...
Nem tartom érdektelennek Nagy /1878/ nyomán a névsort közreadni kicsit bízva abban, hogy az Alma Mater búvárkodó diákjai még talál- hatnak nagybotos emlékeket és újabb ismeretekkel gaz- dagíthatjuk az utókort. Amint Nagy /1878/ írja, nem cselekszem felesleges dolgot, ha ezen fontos és nagy hírben álló eszköz /ti. a gerundium/ egykori kezelőit ide feljegyzem". /Jelmagyarázat: n.b. = nagybotos, k. b. = kisbotos, 1.h. = lámpáshordó./
1834/5. n.b. Szombaty István, 1.h. Czike János. 1836. n.b. Czike János, 1.h. Erőss István, 1837. n.b. Czike János, k.b. Kiss Imre, 1.h. E- rőss István.
1838. n.b. Erőss István, k.b. Kiss Imre, 1.h. Kecskeméti Albert.
1839. n.b. Czike Dániel, k.b. Ajtai Sándor, l.h. Buló István.
1840. n.b. Vécsei István, k.b. Győri József, 1. h. Szabó Zsigmond.
1841. n.b. Végh Vincze, k.b. Szűcs Sándor, 1.h. Mércse Antal.
1842. n.b. Szűcs Sándor, k.b. Soós János, 1.h. Kiss Károly.
1843. n.b. Soós János, k.b. Kálmán László, 1.h. Kiss Károly.
1844. n.b. Kálmán László, k.b. Füzeséri Ferenc, 1845. n.b. Veress Beniamin, k.b. Füzeséri Ferenc,
1.h. Budaházi Mihály.
1846. n.b. Füzeséri Ferenc, k.b. Budaházi Mihály,
1.h. Papp István.
1847. n.b. Farkas Béniamin, k.b. Bartha András,
1.h. Papp István.
1848. n.b. Szűcs János, k.b. Fábián László, majd
n.b. Elek Károly.
1851. n.b. Oláh Ferenc, k.b. Kámeri Imre.
1852. n.b. Dézsi Lajos, k.b. Kovács András, majd
Szabó János.
1853. n.b. Szabó János, k.b. Bakonyi György. 1854. n.b. Técsi József, k.b. Horváth Éndre.
1855. n.b. Szilágyi Áron, k.b. Császi Bálint. 1856. n.b. Császi Bálint, majd Torma Sándor, k. b. Torma Sándor, majd Gavallér Károly.
1857. n.b. Gavallér Károly, k.b. Soltész János. 1858. n.b. Soltész János, k.b. Nagy Lajos mint
szinte.
hos.
1859-ben is 1860. n.b. Nagy Lajos, k.b. Dede La- 1861. n.b. Dede Lajos, k.b. Szilágyi Boldizsár. 1862. n.b. Melegh Gyula, k.b. Szikszai József. 1863. n.b. Szikszai József, k.b. Bagosi Károly. 1864. n.b. Melegh Albert, k.b. Berki József mint 1865-ben és 1866. n.b. Bethlen Zsigmond, k.b. Tordai Gábor.
szinte
1867. n.b. Tordai Gábor, k.b.Csiha Márton. 1868. n.b. Tóth Lajos, k.b. Szabó Gábor. 1869. n.b. Tóth Miklós, k.b. Parragh József. 1870. n.b. Szabó Károly, k.b. Varga Károly. 1871. n.b. Mező Ferenc, majd Vitályos Bélá, k.b. Varga Károly.
1872. n.b. Varga Károly, k.b. Nádudvary Lajos. 1873. n.b. Úrházy Lajos, k.b. Peti Lőrincz. 1874. n.b. Beregszászi Albert, k.b. Dombi Lajos, majd Bányai Lajos.
1875. n.b. Bányai Lajos, k.b. Vadai Sándor. 1876. n.b. Bányai Lajos, majd Nagy János, k.b. Nagy János, majd Páll Lajos.
1877. n.b. Tegze László, k.b. Mátéffy Ferencz mint szinte jelen
1878-ik évben is
....
De most nézzük, mi történt azzal, akit felvettek a tagok sorába; hogyan is történt a tagfelvételi gyakorlati próba?
Mit ír erről Lovász /1901/, aki maga is szemtanúja volt egykor az erőpróba történéseinek? "De ne gondolja senki, hogy a machinások közé könnyűszerrel bejuthatott diák! Heteken, hónapokon, sőt igen gyakran egész éven át kellett magát edzenie, míg megérett a felvételre. Mert az írott szabályokon kívül gyakorlati vizsgának is alá kellett vetnie magát. Ez volt az erőpróba.
Előhozták a gerundiumot. Ezt a vékonyabbik végénél megmarkolva minden jelöltnek előre feszített karral, de úgy, hogy a könyöke ne hajoljon meg, a föld- ről háromszor kellett vállmagasságig felemelnie."
S mit ir Roncsik /1929/, aki szintén jó ismerője és gyakorlati művelője is volt a "gerundiumos erőprobának"? - "A társaság tagjai a botok hivatalos használatba vétele után azok lehettek, akik azt a vékonyabb végénél fogva kinyújtott két karral fel tudták emelni. Aki a próbát nem állotta ki, az "náthás volt, nem léphetett be a tűzoltók közé."
- A két szerző nyomán két lényeges momentum válik nyilvánvalóvá: a társaság egyszerű tagja csak az lehetett a többi feltételen kivül/, aki a botot két kézzel fogva nyújtott karral háromszor egymás után fel tudta emelni, aki erre képtelen volt, azt hívták "náthásnak", és nem lehetett tag.
/1928/ írásában találunk utalást: Arra nézve, hogy ki lehetett a nagybotos, Fehér írásában találunk utalást: "Papp Lajos, az első nagybotos-jelölt kilépett, kézbe kapta a vaspánttal råfozott, hatalmas súlyú nagybotot, féltérdre ereszkedett, és lassan, nyugodtan megcsinálta a köve telt 12 dőlt nyolcast, azután pedig ... megtoldta még tizenkettővel. A nehéz bot vége egyet se kalimpázott. Kifogástalanul ment az egész, el kellett ismerni, Dörgő taps jutalmazta a mutatványt.
....
1. A GERUNDIUMOK "MORPHOLOGIÁJA"
A gerundiumokon szigorú arányok szerint 7 rész különíthető el a vékonyabb végétől haladva a vastagabb vége felé/:
1. a gomb
2. a fokozatosan vastagodó nyél
3. nodusok
4. internodium
5. a nyolcszögű csonka gúla
6. a szegekkel felerősített vasráf
7. a zárólemez.
A Kollégiumban található gerundiumok méretei és az ezeken található bevésetek adatai az ábrákon láthatók.
2. A GERUNDIUM ANYAGA ÉS ARÁNYAI
Tölgyfából készült úgy, hogy a fa edénynyalábjai a gerundium hossztengelyével párhuzamosak. Ez biztosítja a rugalmasságot, a hajlékonyságot, amely az esetleges törést hátráltatja. Vigyázni kell arra, hogy a súlypontban és a nyél mediánjában ne legyen csomó ja a rugalmasságot, - az anyag edénynyalábokkal sűrűn erezett legyen. Ez az ellenállóságot fokozza. Szórt és ritka - egymással nem párhuzamosan futó - erezettség esetén könnyebben következhet be törés, repedés. A gomb a nyél, a nodusok és az internodium esztergálással, a nyolcszögű csonka gúla rész esztergálás után véséssel vagy marással, illetve gyalulással is kialakítható, de az egész bot elkészíthető egy véső segítségével is, de ez komoly gyakorlottságot feltételez. A vasráf és a zárólemez kovácsolással és hegesztéssel jól kialakítható. A nyolcszögű csonka gúla-rész a gerundium teljes hosszánák 1/4 részét képezi.
S. A GERUNDIUM SÚLYPONTJA ÉS FORGATÓNYOMATÉKA
Ha a gerundiumokon nincs zárólemez, akkor a súlypont az internodiumra esik, és ez az ideális helyzet megkönnyíti a forgatónyomaték számítását. A zárólemez felszerelése után a "nodus secunda "-hoz viszonyítva a Lugossy-botnál és a secundum novumnál megközelítőleg egyaránt 70 mm-re találjuk meg a súlypontot a nyolc- szögű csonka gúla-rész irányában. A nagy gerundium pricum esetén /mivel a zárólemez hiányzik a súlypont az internodium mediánjába esik. A kis gerundium súlypontja a "nodus secunda "-n van. A forgatónyomaték a súly- pont meghatározása után könnyen megállapítható, de az- zal a hibalehetőséggel számolni kell, hogy a nyél el- vékonyodó és a súlypont kismértékben a nyolcszögű csonka gúla testére esik. Egészen pontos egzakt megha- tározást külön erre a célra készült ergometerrel lehetett volna elvégezni, ha az annak idején még az 1960-as években jobb minőségben került volna kivitelezésre. Az adatok így egyszerű mérések és számítások alapján készültek, s ha nem is teljesen pontosak, nagyság- rendileg helyesek és jó megközelítő értékeket adnak.
.....
A TULAJDONKÉPPENI GERUNDIUMOS ERŐPRÓBA
Alapvetően két formáját lehet megkülönböztetni, amely formák elsősorban az 1834-1880 közötti időszakra vonatkoznak,
2. Nagybotos erőpróba
1. Tagfelvételi gerundiumos erőpróba
1. TAGFELVÉTELI GERUNDIUMOS ERŐPRÓBA
A nagybotot kellett két kézzel fogva könyökben nyújtva, rezzenéstelenül felemelni folyamatosan halad- va, majd vállszintben rövid időre megállva és innen tovább emelve fej fölé. A vállszinten való megállást, vagyis azt a helyzetet, amikor a gerundium az alzat sikjával párhuzamos, az idők folyamán nem mindig alkalmazták. Előfordult, hogy elég volt a botot folyamatosan fej fölé emelni. Ezt a gyakorlatot kellett /akár megállással vállszinten, akar anélkül háromszor egy- más után megismételni. Aki erre képes volt, tagja levehetett a tűzoltó társaságnak és választható volt vedresnek, lónak, villásnak, fejszésnek, vízésznek vagy botosnak.
A helyes kétkezes fogás a gerundiumon:
Jobbkezesség esetén a balkéz kisujja a gerundium gombját érintse míg a tenyérben nyugvó gerundium nyeIén az előrenyújtott mutató ujj a jobb kéz kisujját érintse. Ebben a helyzetben a jobb kéz mutató ujja előre nyújtott helyzetben legyen, vagyis a balkéz az előbb leírt helyzetben supinatioban, a jobb kéz pronatioban helyeződjön a nyélen . Ez a helyzet olyan, mintha a gombtól a nyélen két araszt mérnénk ki. Ezek után ezt a "kimért helyzetet" megtartva ráfogunk a botra, így a gombtól a hüvelykujj legszélsőbb pontjáig terjedő távolság 20 cm-es nagy-arasz és 10 cm-es tenyér-szélesség esetén 30 cm-nyi lesz. A ráfogásnál és később az emelésnél előnyös helyzetben az van, akinek nagy a tenyérszélessége és nagy az arasza. A gerundium ezen kétkezes megfogását t Nagy József lelkész-levéltáros mutatta meg nekem, aki ezt- többek között - még Jánositól és Roncsiktól is látta, nevezettek pedig még ismertek nagybotosokat is.
Aki a nagybotot olyan erősen fogja két kézzel 30 cm-es fogásszélességgel, hogy azt fej felé emelhesse, annyinak felel meg, mintha egy 32-40 kg-os súlyzót szorítana és próbálna fej felé emelni. /Ez a terhelés elsősorban a kéz szorítását létrehozó izmokra vonatkozik./ Ugyanakkor a váll delta izmaiban 11-15 kg-os súlyzó felemelésének megfelelő ellenerő ébred. Ez azt jelenti, hogy a felvételi próba terhelése elsősorban a kéz szorítóerejét teszi próbára, és sokkal kevésbé a vállöv izomcsoportjait.
A bot további emelésével az alkar hajlítói /m. flexor carpa radialis/ dinamikus munkát végeznek, míg a m. extensor carpa radialis statikus terhelésnek van kitéve. Ugyanis a bot emelésének pillanatában mindkét kéz supinatioba kerül, a kezdeti fogás megváltozik. ...a váll síkja felé mozgó bot emelésében kezdetben a /m. bracchior biceps statikus izometrikus munkája lesz a meghatározó a /m. serratus posterior et anterior/ dinamikus jórészben izotóniás funkciója mellett. Később a vállszinten történő megtartásban a /m. serratus anterior et posterior izotóniás munkája melett a váll (m. deltoideus enterioráé/ lesz a vezető szerep, kiegészítve ezt a /m. trapesius/ és a / m. sternocleidomistoideus/ valamint a m. longissimus dorsi/ compensetorikus izometriás contractioja által. Ebből a helyzetből a fej felé való emelés során a gerundium fokozatosan elveszti azt a csekély forgatónyomatékot is,amely a váll delta izmaiban és izületekben terhelően hatott. Ezzel egyidejűleg az a háromszorta nagyobb szorítóerő is szükségtelenné válik, amely eddig a vízszintes helyzetben az egyik és a másik kéz külön-külön is 16-20 kg közötti szorítóerőt volt kénytelen kifejteni, míg ugyanakkor a váll delta izmában külön-külön 5-7 kg-os ellenerő ébredt. A fej felé emelt gerundium szinte csak a súlya által hat és maximálisan 3-3- kg-os szorítőerő kifejtését igényli a kezektől. Meg kell azonban említenem, hogy egy fej fölé emelt gerundiumot nehezebb megtartani, mint egy vele aequivalens értékű súlyzót, mivel a gerundium a kezek legkisebb rezdüléseire súlyxának növelésével válaszol.
A tagfelvételi próbát az elmúlt évszázad adatai szerint a nagy gerundiummal és kétkezes fogással végezték.... A váll deltaizmaira nem hat nagyobb terhelés, mintha valaki egy 11 kg-os súlyzót tartana maga előtt nyújtott karral rezzenéstelenül, ugyanakkor a kezet 106 kg-os feszítőerő igyekszik szétnyitni...
A kis gerundium , amely 46, 9 kg-os szorítóerőt feltételez és a váll delta izmaira nem hat még annyi terheléssel sem, mintha egy 5 kg-os kézi súlyzót tartanánk nyújtott karral...
2. A NAGYBOTOS ERŐPRÓBA
A nagybotosság a legkomolyabb tisztségnek számított a tűzoltó társaságban, így a választást szinte pártharcok előzték meg. Az elfogadott erőpróba az idők folyamán nem volt mindig egyértelmű, míg az 1800- as évek végére elfogadottá vált, hogy a nagybotos az lehet, aki fél térdre ereszkedve 12-őn felül a legtöbb dölt nyolcast tudja forgatni a gerundiummal. A nyolcasokat úgy kellett forgatni, hogy a bot vége ne kalimpáljon és a vasráf ne érje a földet. Talán szigorúbban vették, ha a vasráf a földet érte; ilyenkor azonnal elhangzott a letiltó szó. A körök forgatását valószínűleg azért cserélték fel a nyolcasok forgatásával, mivel az irányváltoztatás miatt a "centrifugális segítség elmaradt, és a gerundium nyomatéka "tisz- tán éreztette hatását. Jó megközelítésben hasonló izomcsoportok edzettségét igényelte a "nagybotos próba", mint a "tagfelvételi gerundiumos erőpróba mégis sokszor évekig gyakorolta magát a "köztag", míg eljuthatott a nagybotosságig. A kisdiákoknak abban az időben minden vágya az volt, hogy egyszer nagybotos legyen, de legalábbis meg tudja 12-szer forgatni a gerundiumot úgy, ahogy azt a "nagybotos próba" megkívánja. Évekig tartó felkészülés után Incze Gábor teológussal a Kollégium udvarán 1971. július 23-án, pénteken délelőtt 9-12 óra között tettünk "nagybotos erőpróbát az ún. nagybot primummal. A bot megforgatása 30 cm-es fogó- szélességnél kezenként 18 kg-os szorítóerőt feltételez. Az előkészületek ellenére nehezen sikerült eltalálni a "nyolcasok megfelelő dőlésszögét", a bot és a karok által bezárt optimális szöget, és a féltérdeplő test mozgási dinamizmusát a bot forgatása alatt. ...
Igen nehéz volt megtartani a 30 cm-es fogószélességet, mint hogy a forgatás alatt a kezek a bot nyo- matékának hatására a gyakorlat vége felé elfáradtak és szétcsúsztak. Incze Gábor hozzám hasonlóan 30 cm- es fogásszélességgel kezdte a botot forgatni, de az utolsó nyolcasoknál már nem birta azt megtartani, így a kezek 40 cm-re csúsztak szét, s ez már kezenként mindössze 13 kg-os szorítóerőnek felelt meg, a bal kéz kisujja nem érinti a gombot, tehát a fogás a terhelés hatására szabálytalanná vált. ...
Fogás a boton: a nagybotos erőpróbánál hasonló módon kell a botot két karral megfogni, amint az fen- tebb ismertetésre került. A bot fogását jobbkezesség esetén írtam le, míg balkezesség esetén hasonló módon, de inversen kell megfogni.
Féltérdeplő alapállás a bot forgatásánál: alap- vetően megkülönböztetünk D és L helyzetet. A D hely- zet esetén jobb térdre kell ereszkedni, amely helyzet jobbkezesség alapján indicalt, míg balkezesség esetén (L) helyzet) bal térdre kell ereszkedni.
A bot és a test helyzete a gyakorlat alatt: mind a D, mind az L helyzetből a botot úgy kell forgatni, 3/4 részidőben hogy a gyakorlat nagy részének ideje alatt, - vagyis a bot két karral 150-160°-os szöget zárjon be; a jelölt testének ingásai a test mediánjától jobb és bal irányban ± 50-nál ne legyenek nagyobbak, a dőlt nyolcasok földhöz viszonyított szöge 30- -50 fok között ingadozzék; a botnak a forgatási síkkal bezárt szöge pedig 90°, ± 10-nél jobban ne térjen el.
A nagybotos erőpróba során igénybe vett izomcsoportok:
A bot forgatását D helyzet esetén az előzőekben ismertetett kétkaros fogás mellett az óramutató járásával ellentétes irányban kell kezdeni, míg L helyzet esetén ellentétes fogással az óramutató járásával egyező irányban kell a gyakorlatot indítani. Vigyázni kell ugyan, hogy a gyakorlat ideje alatt a kéz szorítóereje ne csökkenjen, és a dőlt nyolcasok alzathoz viszonyított szöge ne legyen 30°-nál kisebb, mert ilyenkor a bot forgatónyomatéka jelentősen csökken. Ez a legtöbb esetben - a fogószélesség-növekedés előzménye mellett következik be.
A jelenség fordítva is bekövetkezhetik, és ez esetben is a szorítóerő csökkenésének előzményét jelzi. ...
A gyakorlat teljes időtartama alatt a kéz szorítását végző izomcsoportok contractioja teljes mértékű és meghatározott, gyakorlatilag ezeken múlik a gyakorlat végrehajtásnak sikere, vagyis az ujjmozgató izmokon. Ezek közül megkülönböztetünk hosszú ujjmozgató izmokat, úgymint: M. flexor digitorum superficialis, M. flexor digitorum profundus, mint hajlítókat és M. extensor digitorum communis, M. extensor indicis proprius, mint feszitőket. A rövid ujjmozgató izmokhoz tartozik a M. lubricales és a M. interossei interni et externi, A hüvelykujj izmai között is megkülönböztetünk hosszú és rövid izmokat. A hosszú izmok: M. fle- xor pollicis longus, M. extensor pollicis longus, M. extensor pollicis brevis, M. abductor pollicis longus. A rövid izmok: M. abductor pollicis brevis, M. flexor pollicis brevis, M. opponens pollicis, M. abductor pollicis. Az A1 pontban a kézhát feszítői erősen contrahalodnak, dinamikus módon feszülnek meg a karhajlítók m. bracchior biceps és statikus jórészt izometriás mó- don a karfeszítők a m. bracchior tricepsek. Az A1-A2- ig a D helyzetben a baloldali nagymellizom m, pectora- lis maior contractioja dinamikusan következik be. Az A pontot elhagyva a 0 ponton át egészen a B2-ig jelentős mértékben contrahálódnak a serratusok, m. serratus posterior et anterior és valamivel kisebb mértékben a trapesiusok. A B2 pontot elhagyva egészen a B1-ig a trapézizmok munkája fokozódik. A B1 ponttól a B3-ig a D helyzet esetén a bal mellizom, me pectoralis maior et minor próbálja a bot gravitációs zuhanását" megál- A m. bracchior biceps ebben a helyzetben jelen- tós dinamikus munkát végez, mig a bracchior triceps statikus, izometriás megfeszülése jelentős egészen a O pontig. - A 0 ponttól az A3 pontig a m. bracchior biceps munkája még óriási, és ebben a D helyzetben a bal mellizom szerepét átveszi a jobb. Az Ag ponttól az Al-ig a m, bracchior biceps és m. bracchior triceps, valamint az alkar antagonistái is közel egyenlő munkát végeznek, A hosszú, egyenes hátizmok m. longissimus Gorsi az egész gyakorlat alatt emelkedett tónusban vannak.
A leggyakoribb abnormitások a tagfelvételi gerundiunos erőpróbánál: Behajló karok, megrogyó térdek, a test elcsavarodása, a fogószélesség megváltozása, el- csúszás, rendellenes fogás. Ezek mind olyan hibák, amelyek - ha a háromszori ismétlés alatt bekövetkeznek - a jelöltet náthásnak, vagyis alkalmatlannak kell minősiteni.
A leggyakoribb abnormitások a nagybotos erőpróba során: a vízszintes és a nyolcasok által bezárt szög eltér a 30-50 foktól, a bot vége kalimpál, vagyis a botnak a forgatási síkkal bezárt szöge 90 fok és plusz-mínusz 10 fokot meghalad, a jelölt testének ingásai a test mediánjától számított plusz-mínusz 5 fokot meghaladják, a botnak a karokkal bezárt szöge eltér a 150-160 foktó1. Mindenképpen meg kell tiltani az olyan gyakorlatot, ahol a fogászélesség az exertio alatt megváltozik, a bot forgatása lelassul, nem folyamatosan dinamikus, vagy a vasráf ha egyszer is megérintette az alzatot.
A gerundiumos erőpróba variánsai: kétségtelennek tűnik, hogy a tagfelvételi gerundiumos erőpróba a XIX. sz. folyamán nem sokat változott, de a nagybotos erőpróba annál inkább több-kevesebb változatot produkált, Lehetségesnek látszik, hogy mielőtt a féltérdeplő helyzetből való dőlt nyolcasok 12-szeri forgatása kialakult, előfordult álló helyzetből körök forgatása fej felett és téltérdeplő helyzetből is. Lehetséges, hogy az idők folyamán a diákok kisebb "pártjai", "frakciói" döntöttek a felől, hogy milyen mozgásforma által választanak nagybotost. Igy lehetségesnek látszik az a forma is, amely szerint a nagybotot fél kézzel nyújtva kellett felemelni, majd fej felett kör alakban megforgatni. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez utóbbi mint lehetőség csak igen ritkán és csak rendkívüli erőállapotú nagybotos jelöltek esetén lehetett érvényben, így azt általánosnak elfogadni nem lehet...
