Sámánok nyomában lovas expedíció Mongoliában, összefoglaló

Real expeditions fb oldaláról

Most mikor itthon vagyok hiányzik Mongólia. Jólesett leguggolni a patakhoz/ vagy tóhoz, hogy megtöltsem a kulacsomat vízzel. Szép látványt jelentett amikor reggel a sátramból kibújva megpillantottam a lobogó tüzet....

De sokszor -a többiekhez hasonlóan elegem volt az egészből. Kemény dolog fát, vizet gyűjteni sátrat fölállítani ismét össze majd szétpakolni. A többieknek is a táborozás jelentette a a legnagyobb nehézséget nem a lovaglás - erre jó példa egy idős majd 60 éves két hónapos lovas tudással rendelkező csapattag - senkit nem akarok ezzel hasonló cselekedetre biztatni .... Pedig mentünk rendesen. Körülbelül 600 km-t mentünk az expedíció alatt és ez lehetett volna több is.

A mongolok felfogása, mentalitása sem volt könnyű eset-például a komp ára háromszorosára nőtt, 100 forintos hal 250 forint lett, mert külföldiek vagyunk (emiatt kaptunk rossz lovakat természetesen drágábban)...

Összességében nagy élményt jelentett. Mongólia csodaszép, aki szereti a nomád életet annak különösen tetszeni fog - sajnos ma már ez az életforma eltűnőben van. A gyerekeket modern ruhába öltöztetik, egyre többen költöznek be a városba...

Megérte elmenni.

(Köszönöm a csapattagoknak hogy fényképeiket elküldték és ezeket felhasználhattam.)

2009.07.12.

Miután megérkeztünk Ulaanbaatarba megnéztük a Nadam birkózás és íjászat versenyszámait. Azután a Nadam körüli árusoknál ajándékokat vásároltam.. Jó sok mindent haza tudtam volna hozni... Kora délután búcsúzkodás. Nekem ezen a napon ment a repülőgépem- a többiek Moszkván át mentek haza, én Pekingen keresztül.

2009.07.10.-2009.07.11

2009.07.10.

Éjszaka egyik lovunkat ellopták, pont a béreltet :) így annak árát ki kellett fizetnünk. Délelőtt összepakoltunk. Irány Murun. Előtte viszont el kellett adni egy lovat. Ez is elég lassú dolog a mongoloknál. Órákon át beszélgettek.

Murunban a lovász házánál aludtunk-a többiek sátorban, én viszont bevállaltam az UAZ hátsó ülését . Este kinéztünk a Nadamra- mire kiértünk már vége volt az aznapi rendezvénynek.

Este a lovász családjánál levágtak mongol módon egy birkát és mongol módon el is készítették.

2009.07.11.

Délelőtt kimentünk a Murun melletti pusztára ahol a lóverseny résztvevői be fognak futni. Nagy élmény volt látni a befutókat- a lovas versenyeken gyerekek vesznek részt és csikó lovakon lovagolnak. A táv 40 km. Ezt olyan 3-4 óra alatt megteszik...Ha mindez nem lenne elég, szőrén :).

Aztán elmentünk a város másik részébe ahol a birkózás és az íjászat volt. Íjászat nem volt, birkózás igen. A birkózást viszont nem láttam mert páran elmentünk ebédelni.

Ebéd után egy Muruntól nem messze lévő ősi kőoszlopokhoz mentünk el. Fantasztikus volt látni! Némelyik kb.5000 éves volt. Nekem az íjas, dobos, csodaszarvasos ábrázolást tartalmazó kőoszlop tetszett.

2009.07.09.

Reggel szokás szerint korán keltünk. Kiderült a lovak egész este fához voltak kikötve nem tudtak legelni...Lassan készültünk el, hogy a lovak tovább tudjanak legelni.

Útközben betérünk egy Tsatan (zatan,catan) fesztiválra. Ennek nagyon örültem régi vágya,m volt a zatanokkal találkozni. Rénszarvasokat is hoztak le és persze a "tipijüket".

Délután érünk vissza az alaptáborba(ami egy kis konfliktus miatt arrébb költözött)- van mit mesélnünk egymásnak :). Este levágunk egy birkát és az UAZ hűtőrácsán megsütjük-előtte a festéket leégettük a hűtőrácsról. A faggyús részeket, belső szerveket odaadjuk a mongoloknak. Ők nagyon szeretik ezeket a részeket.

2009.07.08.

Reggel már kb 15 órája esett az eső. A táj ködbe burkolódzott. Gyönyörű, varázslatos a táj.

A tó mellett haladunk dél felé. Egyre civilizáltabb a környék. A tó déli részén található a jurta kemping.

Az esőfelszerelésem jó nem ázok át benne-van aki átázott. Így este a tűznél nem kellett szárítkoznom, szárítanom de fölmelegedni jó volt. (Az eső délutánra állt el.)

Este 9 körül amikor páran már aludni készültünk jón egy mongol és tudatja ez magánterület és menjünk el-hát igen mint mondtam civilizált a környék. Mutat egy másik helyet -átpakolunk oda. Szerencsére átpakolás közben szólt ez a hely se jó majd mutat egy harmadikat az már jó volt.

2009.07.07.

Hajnalban ketten korábban keltek és elmentek vadászni. Csak nyomokat láttak de lőni nem tudtak.

Miután meglett egy elszökött ló elindultunk. A hágó elérése után leereszkedtünk a Husgul tó partjára. Ez a tó tartalmazza a Föld édesvíz készletének kettő százalékát. A Bajkál testvérének is hívják. A tó mellett itt-ott téli szállásokat láttunk. A tavon nem volt vitorlás, a partján nem fürödtek emberek ...tetszett, nagyon tetszett. Elvileg egy komp szokott közlekedni rajta de nem láttuk és nem is hallottuk.

2009.07.06.

Este a mongolok az erdőn túlra kötötték a lovat így reggel egy kiadós séta várt rám. Visszafelé eltévedtem. Bölcsen visszajöttem a többi lóhoz és vártam a többieket kis idő múltán meg is érkeztek-egyedül kb. 16 lovat nem tudok elvinni, még:).

A mongolokat nem várjuk meg míg elkészülnek-tegnap este Rimcsuben voltak...

Dél körül az egyik utolér. Kora délután letáborozunk egy patak mellett, mert elvileg ez az utolsó táborozásra alkalmas hely a hágó előtt.

Délután megérkezik a másik mongol is. Nála van a konyhás ló. Csak az üstöt elfelejtette föltenni :). Így sült krumpli lett a vacsora- ami persze kevés volt.

2009.07.05.

Későn keltünk-délelőtt- mert későn feküdtünk.

Rögtön délelőtt sikerült nekem esni egyet-nekem eddig ilyen gondom nem volt. Föl is ébredtem :D. Nem lett bajom csak a kaftánom kicsit szétszakadt. (Napközben még más is esett le lóról neki se lett baja.)

Ezen a napon is átkeltünk kompon-nagy élmény :). Egy nap alatt eljutottunk Zatanugorból Rimcsuig. Ahol lehetett bevásárolni meg ettünk étteremben.

Este egy böglyös helyen táboroztunk le nem messze Rimcsutól. Ahogy nyugodott le a nap úgy egyre jobban eltűntek a böglyök.

2009.07.04.

Ez a nap pihenő nap volt. Mindenkinek jól jött.

Este jött egy sámán és jött egy aki majd közvetíteni fog a sámán és közöttünk.

Először jósolt. Mindenkinek meg kellett mondania mikor született-csak az évet. Ezután egyesével mindenki a sámánhoz ment. A sámán aranyszínű korongjába nézett -erről hosszú színes szalagok lógtak le valamint egyéb dolgok- néha a fejéhez érintette volt hogy meg is csókolta aztán elmondta mit látott. Senkinél nem trafált mellé...

Aztán egy javító szertartás következett. Egy rövid szöveget kántált miközben hátát a színes szalagokkal ostorozta-napkorongnál fogva. Először egy orosz szelleme jött akiről kiderült börtönben volt- Ő állítólag úgy szökött meg a börtönből, hogy zárva volt az ajtaja. (Mindig a közvetítő mondta mi történik.) Ő nem járult hozzá a javító szertartáshoz. Az állathangokkal jelezte-egyszer farkas második alkalommal varjú károgással- hogy új szellem jött hozzá. A második szellem magyar volt aki hozzájárult a javító szertartáshoz.

Még az első szellemnél a sámán vodkát kért. A csajkába öntött vodkából nekünk is inni kellett, majd a következő szellemnél ezt megismételtük. Az első szellemnél mondta a sámán, hogy kiütötte a szájából a dorongot- elhagyta(?)- a szellem. Ezt végül is megtaláltuk a sötétben-tűz mellett.

Aztán a szertartás végén az édességeket megáldotta a sámán. Ezután ehettünk belőlük.

A szertartás alatt a sámán madártollakkal tele tűzdelt koronát viselt -jóslásnál nem.

Az egész szertartás körülbelül 2 és fél óra ideig tartott. Érdekes volt élőben látni sámánszertartást.

Régen a sámánokhoz mindig a dobot kapcsoltam. Itt kiderült ez helytelen. Ez a sámán sem használt dobot hanem dorongot de ennek nagy jelentősége nem volt a szertartás során. Ez a helybélieknek sem fura ugyanis másnap egy árus dorongot kínált nekem sámán "zeneeszköz" néven. Az a színes szalag és a rajta lévő cuccok szintén újak voltak nekem -nem hallottam ilyenről még. A rajta lévő cuccoknak megvan a maga jelentősége például a nyílhegy megvédi őt az ártó szellemektől, a piros szalag segít neki visszajönnie.

Valamint amikor megjött használt egy kis fenyőágat amit a tűzben meggyújtott majd elaludt aztán megint betette megint begyulladt megint elaludt...

2009.07.03.

Hajnalban esett még az eső úgy döntöttünk várunk egy kicsit hátha eláll. Reggelre elállt. Az új málhás ló málházás közben-már rajta volt kettő málhás doboz- elszabadult és átment a folyó mellékágán. Erre 3-4 ló még megindult és ők is átmentek a folyó mellékágán. Az egyik sikerrel átkelt és eltűnt a távolban...3-an átúsztattak a túlpartra majd kötél segítségével áthúzták a málhás dobozokat. Kettő csapattag összes száraz ruhája elázott. Egyiknek a nyeregtáskája is. Emiatt később meg kellett állni mert folyt a cipőjébe a víz...Ezen a napon is volt egy kompozás.

Estére Zatanugorba értünk -itt tudtunk vásárolni meg ebédelni- és egy tó mellett táboroztunk le. (Nagyon szép tájakon haladtunk át.)

2009.07.02.

Egész nap a pusztán lovagoltunk. Dél körül megálltunk egy családnál ahol ebédet kaptunk meg vettünk új lovakat és föl lett még egy mongol fogadva lovásznak. A pihenőnél a lovakat kikötöttük pányvára de a nyerget rajtahagytuk meglazított hevederrel. Eccercak -:)- az egyik ló megijedt lefordult róla a nyereg és teljes vágtában ki a pusztába ez még egy lónak megtetszett róla is lefordult a nyereg. A társasághoz csatlakozott egy harmadik ló is de rajta nyereg nem volt- el is tűnt jobban. Az egyik ló amelyikről a nyereg lefordult a karámhoz ment ahol a család lovai voltak. Eredmény pár ló kiszökik, széttört kulacsok, és az egyik nyereg ülőfelülete is szétment. A lovak lábai nem sérültek meg nagyon csak felszíni sérülések voltak.

Estefelé átkeltünk egy kompon... Aztán a folyó mellékága mellett tábort ütöttünk.

Este eleredt az eső. A mongolok esőkabát használata nélkül lazán kiülnek a közeli dombra- mások is jönnek!- és beszélgetnek. Majd ebben az átázott, vizes kaftánban aludtak is. Másnap is ebben a kaftánban voltak de egy tüsszentés nem volt!(tetszik ez a beton keménység!)

2009.07.01.

A nap első részén egy majdnem tajga erdőn haladtunk keresztül- nagyon mocsaras volt az erdő.

Aztán a Darhat medence pusztáin lovagoltunk tovább Rimcsu városig. A város határában állatok legeltek. Mindenki egyöntetűen úgy gondolta akár 100 évvel ezelőtt is lehetnénk. Szerintem régen a Hortobágy és a mellette lévő puszta is ilyen volt. Rimcsu városban ettünk -a húsos lepény nagyon ízlett. Valamint feltöltöttük élelmiszerkészleteinket.

A városból kiérve Zatanogur (ez a város sámánista központ) felé vettük az irányt. A mongolok félrevezettek minket, lett kb. másfél nap csúszásunk ebből.

Kinn a pusztán táboroztunk le. A közelben volt egy állóvíz amiből az állatok is ittak ezt használtuk fel a leves készítéshez-volt aki teljesen jogosan nem evett. Én bevállaltam de utána vodkáztam/vodkáztunk. (A tűz pedig megszáradt jakszar volt meg a közeli pásztor hozott egy kis fát.)

2009.06.30.

Ezen a reggelen gond nélkül elindulunk.

Gyönyörű a Horidol-Szaridag hegység amin áthaladunk! Nagyon sok ideiglenes-ott jártunkkor kiszáradt- hatalmas folyómedren keltünk át. Néha elképzeltem esősebb időszakban milyen lehet a táj, a folyómeder.

Átkeltünk egy hágón is. Valami fantasztikus volt.

Egy patak közelében táboroztunk le. Este nagy szél fújt. A sátram egyik felét szinte teljesen behajlította de túlélte.

2009.06.29.

Ezen a napon se tudtunk korán indulni. Málhás lovam már az induláskor megvadult amire a hátas lovam is elkezdett beindulni. Ebből az lett, hogy a málhás lovam a málhával bement az erdőbe itt a málhacuccok nagy része leesett. Ezután megfogtuk a lovat és újranyergeltük.

Első kilométereken sétálva vezettük a lovainkat. Egy kis idő után fölültünk a lovunkra...

Gyönyörű tájakon haladtunk keresztül. Gyönyörű volt a kopár hegyoldalon látni az elvonuló felhő árnyékát, gyönyörű volt amikor a mongol lovász elkezdett énekelni és még hosszan lehetne folytatni. Nagyon szép Mongólia.

2009.06.28.

Egyik csapattag nyergelés közben nem figyelt a lovára. A ló ezt észrevette és fölnyergelve nyeregtáskástól teljes vágtában elment. (Az esőkabátja is rajta volt a lovon.)

Az erdőből összegyűjtötte pár cuccát a csapattag valamint elkezdte keresni a lovat. Próbált a helyiektől is segítséget kérni.

Napközben a málhás lovam újraképzésével voltam/voltunk el. Az izzasztót se akarta eleinte közelébe engedni de sikerült újra nyergelni. A túravezető mondta ez a ló lesz a hátas lovam a másik meg a málhás.

Napközben nem sok minden történt néha visszajött a csapattag...Vizet tisztítottam kézi víztisztítóval...

Estére a mongolok hoznak egy lovat. A hajnalban elment ló volt az. Rajta volt a nyereg , nyeregtáska, esőkabát.

A kipányvázott málhás lovam kihúzta a cöveket és az is elment. De nem ment messzire. A mongolok meglasszózzák így nagy gond nem lett belőle.

2009.06.27.

Korai kelés de korai indulás nem lett...

Reggel én szenvedtem balesetet... Az egyik csapattag orvos ott helyben összevarrt, tíz perc múlva már lovon voltam. A lovam kicsit megvadult de sikerült megfékezni -átfutott az agyamon ha én most még le is esek, tegnap 2-en estek le lóról.

Aztán elment a konyhás málhás ló a lovász utána ment megfogni- a mongol ló ha lehetőséget lát az "elmenésre" elmegy. Aztán még egy málhás cuccott kellet megigazítani.

Nagy nehezen elindultunk. Egy km után pihenő, lesántult egy lovunk kell venni egy másikat. A mongolok mondják majd hoznak. Ez azt jelenti lehet egy óra múlva jönnek egy lóval de lehet egy nap múlva. Kora délutánra hoznak egy lovat- több órát várakoztunk. Ez idő alatt jó pár ló elszabadult. Amelyik a karámhoz volt kikötve egy cseppet lebontotta a karámot is. Volt amelyik egy oszlophoz volt kikötve az elszakította a vezető szárat...Már elég rezignáltan vesszük tudomásul ha elmegy egy ló...

Délután ismét málházás, indulunk. Útközben gyakran megállunk málhát igazítani. Nekem gond volt a málhás lovammal. A hátas lovam nagyon menni akart a málhás viszont lusta de a cuccot jól feltettük nem mozdult el az út során.

Este felé letáborozunk egy kiszáradt folyómedertől nem messze. Lemálházás közben a málhás lovam megugrik. Nem volt még minden kötél kikötve így húzta maga után -megvadulva- a málhás dobozt. Aztán sikerült levágnunk.

Este mindenkinek ki lett osztva a feladata. A hátvéd szerepét vállaltam el.

2009.06.26.

Kora reggel gyönyörű táj tárult elénk. Amikor fölkeltem épp akkor jöttek a jakok legelni a területre valamint akkor haladt el a tábor előtt egy kb. 60 lóból álló ménes. Kinn elég hideg volt igy maradtam a hálózsákban.

Első feladatként az UAZ kitakarítást kaptuk meg.

A nap többi részében megismerkedtünk a nyergünkkel-szétszedése, vázig. Ezután mindenki megkapta hátas lovát. Mivel tapasztalt lovas vagyok egy "kemény" lovat kaptam meg. Eleinte nemigen akart engemet se közel engedni magához de utána hagyta magát fölnyergelni. Nagyon "menőkés" ló volt. Ezután lovaglás következett ami nekem nagyon jól esett. Elmentünk a közeli patakhoz is itatni.

Délután "megkaptuk" a málháslovunkat a málhás dobozt meg a málhás nyerget. Majd a málházást gyakoroltuk...

Nekem a számom 253 volt. 2 es málhás doboz, 5-ös hátas nyereg, 3-as málhás nyereg.

Este volt egy fontos megbeszélés.

Szintén este nagy örömömre jött egy árus akitől vettem egy mongol kaftánt ugyanis nagy hideg volt- az ajánlott felszerelés alapján egy meleg pulóvert hoztam, ez nagyon nem volt elég nekem (sem). Így már nem fáztam.

Eléggé nagy vihar volt kialakulóban este mikor a sátramba húzódtam már csepergett az eső.

2009.06.25-2009.06.26.

Sokáig tudtunk aludni. Ezután kis pakolás majd mentünk a reptérre. (Murunba két féle módon lehet eljutni vagy busszal -ez kb. 18 óra buszozást jelent a pusztán; műutakat felejtsd el Ulánbátoron kívül- vagy 1 óra repülés...)

A reptéren közölték, hogy a plusz súly miatt nem repülhetünk. Pénzről hallani se akartak. Aztán a tolmácsunk nagy nehezen elintézte az ügyet. Átmegyünk egy jegy ellenőrző kapun tartunk az átvizsgálás felé amikor vissza fordítottak minket. Az ok: nem volt a kézipoggyászunkon "szalag". Miután megkaptuk ismét átmentünk a már ismert kapun majd mentünk az átvizsgálás felé. Itt az egyikünknél -aki vadász is- töltényhüvelyt találtak. Sasszeműek a mongolok ugyanis sem Bécsben sem Moszkvában nem jelezték a töltényhüvelyt. Többször átküldték a fémérzékelőn, többször átvizsgálták őt és a csomagját -ekkor a repülőgép indulása már nagyon közel volt, de senki se indult még el a repülőgéphez-lehet miattunk :). A vége jegyzőkönyv lett. Ezután fölszállhattunk a gépre.

A repülőút sima volt.

Murunban várt minket a túravezető azzal az UAZ-zal amivel idén tavasszal Budapestről Ulanbatorba jött (az is egy expedíció volt ...). Murunban az expedícióhoz szükséges élelmiszert vásároltuk meg. A piac bejáratánál egy kisfiú gyönyörűen énekelve koldult. Nagyon szépen énekelt. Az UAZ nál mindig maradt egy ember és cseréltük egymást-nem lehetett lezárni meg benne voltak a cuccaink. Az utolsó fordulónál amikor én is pont a piacon voltam leszakadt az ég. Hatalmas eső volt. Az utcákon kisebb patakok keletkeztek. Volt olyan autó ami alól kimosta a földet. Mi egy mongol házához mentünk -akiről később kiderült, ő lesz a lovászunk az expedíció alatt valamint ő jól tudja az utat Zatanogur felé.

Az eső elállta után elmentünk enni- az eső nyomai nagyom hamar eltüntek. Az első étterembe ahova beültünk szépen felsorolták milyen ételeik vannak. Várunk, várunk nem történik semmi. Kérdezzük mi az oka ennek mondta a felszolgáló a szakács még nincs itt. Elmentünk egy másik étterembe ott gyorsan kiszolgáltak-nem tudom mit ettünk de jó volt -birka hús biztos volt benne. (3 mongolt a mi mongoljainkon kívül :) is el kellett vinni Hatgalba. Érdekes hogy mig éttermet kerestünk ettünk addig a kocsiban vártak türelmesen...) Ezután elindultunk Hatgal felé ahol az alaptáborunk lesz-valamint ott vannak a lovak is. A kocsiban 10 en voltunk én a csomagtérben voltam egy mongollal Nem nagyon hagytuk még el Murunt amikor lerobbant az UAZ :D. Eleinte próbáltuk megszerelni mi de nem ment. Kihívtuk Murunból a szerelőt. Szerencsére hamar kijött és viszonylag gyorsan megszerelte. Ez kb. 2 óra állást jelentett. Volt akik elmentek a közeli jurtába. Én (is) ott maradtam az UAZ nál. A mongol lovászunk megmutatta a mongol lasszózást ezután ezt gyakoroltuk egy kicsit...

Az út hosszú volt és fárasztó. Eléggé lefárasztott minket- "Nézd ott egy jak...haladunk közelebb a jakhoz...á az nem jak hálózsák...aztán kiderült farönk." Meg amennyi sört elfogyasztottak..) Nekem viszonylag jó volt a csomagtérben mert a lábamat ki tudtam nyújtani. Egy kicsit aludni is tudtam.

Másnap hajnali 1 körül érkeztünk meg. Én kértem kettő nyereg alátétet és azon aludtam- természetesen hálózsákban. Meg magamra terítettem az esőkabátot ha leszakadna az ég hajnalban. A többiek sátrat állítottak.

2009.06.23-2009.06.24

23-án késő este érkeztem meg Ulánbátorba- ott Ulaanbaatarnak írják és hívják-csak egy kínait hallottam aki Ulanbatornak nevezte... A reptéren várt a tolmács aki elkísért a szállásra.

A többi csapattag -összesen 5-en voltunk- másnap reggel érkezett. Először megörültek, hogy magyarral találkoznak majd kérdezték mit csinálok én itt? Mondtam nekik én is a Sámánok nyomában lovas expedíción veszek részt :)-nem tudták én vagyok az egyik csapattag. Aznap nem tudtunk Murunba repülni-az a légitársaság pont szerdán nem indít járatokat az összes többi napon igen. Így volt egy teljes napunk Ulaanbaatarban.

A reggelizést csak azért említem meg mert a pincér nem tudta kiszámolni mennyibe kerül 6 darab tojásrántotta meg az innivaló amit elfogyasztottunk :). Nagy A4 es papírt is elővett arra is felírta az árakat ...Fél órába biztos került mig kibökte az összeget.

Délelőtt elmentünk a piacra-hatalmas piac és szinte mindent meg lehet találni itt.

Aztán megnéztünk egy múzeumot-szerintem valami természeti múzeum volt a neve. Hát a preparált állatok elég lepukkant állapotban voltak... Ezután elmentünk egy láma kolostorba. A kolostor gyönyörű volt. Volt egy hatalmas Buddha szobor is és rengeteg imakerék.

(A taxizás kicsit nehéz volt. Mindannyian nem fértünk be egy kocsiba igy kettő kocsival kellett menni. Egy kicsit szinte mindig elveszítettük egymást.)

Délután az "illegális magyar nagykövet" (a magyar nagykövetséget megszüntették Ulaanbaatarban) vendégszeretetét élveztük. Este pedig megünnepeltük egy csapattag születésnapját-igaz az holnapra esett.