Kung mestert egyszer arról kérdezték milyen harcost vinne magával. Erre ő így felelt: Aki puszta ököllel a tigrisnek rohanna, a folyónak indulna csónak nélkül, és vakmerően keresné a halált azt nem vinném magammal. Szívesen azt vinném magammal aki ha már elvállalta lelkiismeretes, meggondolt és valóban cselekszik.
A Hagakure-ban -szamurájok etikai kódexe- is úgy van írva az első sorban az ellenségnek ugrani nem a jó harcosok jellemzője.
A nomadok történelmét fellapozva azt találod az újonnan meghódított népeket küldték az első sorba.
A Hagakure-ban -szamurájok etikai kódexe- is úgy van írva az első sorban az ellenségnek ugrani nem a jó harcosok jellemzője.
A nomadok történelmét fellapozva azt találod az újonnan meghódított népeket küldték az első sorba.
Tehát a jó harcos egyik jellemzője a megfontoltság. De amikor végre kell hajtani a feladatot akkor már nem szabad gondolkozni. Napóleont idézve: "Előrelátóan szervezd meg, de amikor eljön az ideje ne gondolkozz, csináld."
Érdekes, hogy a XVI. századi vitézeknél -a harcost és a vitézt még mindig kettő külön kategóriának látom- a sereg vezetőit elöljáróknak hívták. Ugyanis ők az első sorban mentek neki az ellenségnek. Takáts Sándor Rajzok a török világból művének II. kötetében hivatkozik egy XVII. századi német összeírásra amely szerint a magyar tisztek között a legmagasabb az elhalálozási arány- épp a fentiek miatt.
Szerintem váltogatni kell a kettőt. Például csata irányítása esetén jobbnak látom ha a hadvezér kívülről szemléli a dolgok alakulását...
Szerintem váltogatni kell a kettőt. Például csata irányítása esetén jobbnak látom ha a hadvezér kívülről szemléli a dolgok alakulását...
Attila! Egyre több bizonyságát adod annak, hogy rossz korba születtél.
VálaszTörlés