Ma mikor a tanyára értem kicsit be volt borulva. Úgy döntöttem nem viszem magammal az esőkabátot.
Átkeltünk a kis patakon és ekkor vettem észre az akácos le van tarolva. Többse kellett, hatalmasat vágtáztunk azon a területen :).Jihá. A patak eredete felé át keltem és gondoltam a patak másik oldalán is vágtázok egyet de ezt a sűrű növényzet megakadályozta -nem tudtam átmenni a tisztásra. Így a bánya régi területén vágtáztam majd felmentem a dombtetőre. Itt nagy fűben ügettünk a kis tó felé tartva. Ezt a tavat eléggé benőtte a nád. Kerestem egy sekélynek tűnő részt ahol átmehetünk. A partot érés után -úszni nem kellett olyan 40 cm mély volt- kutya fogadott. Nem bajlódtam vissza átkeltünk :). Majd a dombtetőn a másik irányba fordulva kimentem a murvás útra. Ez már visszavitt a tanyára. Útközben elkezdett cseperegni az eső. Noh mondom mégse jól döntöttem. De csakhamar elállt :)... Azt olvastam régen a parasztok között szégyen volt ha valaki nem tudta eldönteni vigyen e magával esőálló ruhát...Hazafelé menet Gusztáv még keresett magának valamit amitől megijedhet. Ezt végül földhányás képében megtalálta. Igaz sokáig szoros befutó volt a magányosan álló kukorica.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése