A cél a túloldalon lévő military pálya volt vagy legalább is annak közeléig eljutni. Felvettem a meleg puloveremet. Ez később igen meleg lett de legalább a bokrok nem szúrtak, karcoltak. A túloldalra egy meredek, bozótos ösvényen szoktam átmenni. Elég csúszós volt az elmúlt napok esői miatt de nem volt nagy gond. Immár a túloldalon a murvás út felé haladva kis vízátfolyás haladt az ösvényen. Nagyon üdítő látvány volt. Lovamnak kevésbé. Itt jobban csúszkált a lovam mint a nemrég hátunk mögött hagyott meredek domboldalon. A murvás út után a pincék mellett megint találkoztam azzal a telektulajdonossal aki legutóbb kocsival arrébb állt. Most a fűnyírót kértem meg hogy tegye arrébb meg váltottunk pár mondatot. Újabb meredek emelkedő következett. Itt régen könnyebb volt átjutni. Most le van kerítve de nem probléma, lovaknak van lekerítve a terület. Majd újabb ereszkedés- gond nélkül. Eddig lépés ügetés volt a haladás most már ügetés vágta. Vizenyős részeken vágtáztunk. Van egy vízátfolyás ahol Gusztáv rendszeresen átugrik. Most is így tett. A legnagyobb pocsolyába csak beleügetni mert. Utána ismét vágta. Majd ügetés és lépés. Az erdő bejárata felé haladva egy lepke szállt a lovam sörényére és pár pillanatig velünk utazott. Szép látvány volt! Az erdő bejáratánál lévő kis patakon még átmentünk a túloldalon megfordultunk és vissza. Ettől a pataktól Gusztáv már annyira nem fél, hogy most már inni is akart belőle. Természetesen nem engedtem- Magyarországon vagyunk. Aztán ugyanazon az úton vissza. A telektulajdonos akkor még ott volt így megint váltottunk pár mondatot. Épp a meredek emelkedő felé tartottam amikor a csendet láncfűrész hangja törte meg. Nem sokáig. "K.. a ... abba!" A csend visszajött :). Még a tanya felé tartva a kis tóba belementünk aztán irány a tanya.
Mostanság úgy érzem közelebb vagyok a természethez, jobban látom lóhátról mint eddig.
Pár napja hallottam az alábbi mondatot Dallos Gyula lovas mesteredzőtől: "A lovat késztetni kell nem kényszeríteni...Erőszakkal odavihetem az itatóhoz de inni nem fog belőle."
Mostanság úgy érzem közelebb vagyok a természethez, jobban látom lóhátról mint eddig.
Pár napja hallottam az alábbi mondatot Dallos Gyula lovas mesteredzőtől: "A lovat késztetni kell nem kényszeríteni...Erőszakkal odavihetem az itatóhoz de inni nem fog belőle."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése