Aludtam egyet erre a bejegyzésre de még mindig nehezen szánom rá magam.
A lényeg. A továbblépéshez még több pénz kellene. Hisz még több ló kell, hogy magasabb szintre lépjek. Ezeket fenn kell tartani, nyílvesszőt is vásárolni kell... Más lovával meg nem szívesen megyek -közös lónak túros a háta. Azonban fontosabb ami fejben van. Már a 100 ra sem tudtam nagyon felpörgetni magam. Körülbelül 11 év alatt jutottam el idáig-ezalatt sok mindent feláldoztam. A 100-at tartom az -első- lovasíjász aratásomnak, az első csúcsnak...
Igazából nem is az a kifejezés jó rá "élni szeretnék", hanem elég volt a rossz időben -amikor nem jó a pálya- a környéken történő végtelen lovaglásból. Hálát adok a jó Istennek, hogy bár volt lovas balesetem ez nagymértékben nem hatott ki az életemre. Másrészt nem akarom feszegetni a húrt hány éves korig fog ez nekem jól menni- szépen akarom eltenni.
Eddig az érem sötét oldala. A napos oldal. Egyre jobban megy és szinte bármikor bármi történhet. Eddig is mentem -bár kb. 10 évvel ezelőtt erre semmi esély nem volt, itt nem csak a lovak (???) számáról van szó, egy lovon alig tudtam fennmaradni szűk egy órát - aztán összejöttek a dolgok. Gusztávval még van 3 -esetleg 4- év aktív. Ez alatt fog megszületni a döntés.
Maga a tudat óriási boldogsággal és jóleső érzéssel tölt el: Mongóliában részt vettem nomád körülmények között egy expedíción -kb. 12-13 nap alatt durván 600 km t tettünk meg- , talajíjásztam 12 órát megállás nélkül, most pedig már mögöttem van 5 óra szinte megállás nélküli lovasíjászat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése