Zolnay László: Ünnep és hétköznap Budán (Gondolat, Budapest, 1975) könyvéből válogattam:
124. oldal: 1404-ben Zsigmond szövetségesével Albert osztrák herceggel a csehországi Znaim vára alatt táborozott, amikor a táborban mindketten elkapták a vérhast. A király egyik orvosa a két fejedelmet lábánál fogva lakóterme mennyezetére kötötte oly módon, hogy csak válluk és fejük nyugodott párnákon. 24 órán át lógtak így. "hogy a rossz nedvek szájukon át kicsorogjanak s elhagyják testüket". Albert vagy ebbe vagy a betegségbe belehalt. Zsigmond mindkettőt túlélte.
151. oldal:
"Tabernában halni meg, ez az akaratom,
Hol epedő ajkammal utolsót ihatom,
Hol peng citera, felzendül a kardal,
E vén korhely iránt, Uram, legyél irgalommal!"
Mátyás korában egy nótárius vetette papírra latinul.
238. oldal: Egy 1438. évi okirat szerint egy domonkos rendi barát egy fiatalemberrel "felüdülés végett hóval játszott". Úgy látszik a pap megdühödött a hógolyózásban, mert olyan hógolyó csapást mért a fiatalemberre, hogy 52 nappal az eset után meghalt. A barát bűnét aztán a római pápa oldotta fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése