Tavalyhoz hasonlóan idén is szerveztem vízitúrát a vállalkozó kedvű tanítványoknak.
Most is a Túrra mentünk. Túristvándiból indultunk és Nagyart tűztük ki célnak. Bár a célállomást nem értük el felejthetetlen élményekben lett részünk.
Már a kenuk vízre eresztésénél kezdődtek a gondok. A vízimalomnál nem lett volna biztonságos a vízre helyezés, ezért a fentebb lévő hídhoz mentünk. A kalandok azonban igazán csak a folyón kezdődtek el. Hamar elkezdődtek a tavalyról már ismert szlalomozások és átjáró keresések a kidőlt fák között. Némely részen ezt nem lehetett kivitelezni ezért kenuból fát -kizárólag kidőltet és minimális mennyiségűt- kellett vágni. (Ezúton is hálás vagyok, hogy az eszközök biztosítója eljött velünk. Az ő kis kézifűrésze nélkül lehet még ott lennénk valamint a későbbiekben is sokat segített a vízen.) Más részeken egyszerűbb volt ha a Túr közepén lévő kidőlt fára kilépünk és áthúzzuk a kenut. Erre a variációra is párszor sor került. Pár résztvevő pedig a parton is vitte a kenut.
Kettő aranymondat:
Dávid és párja egy kidőlt fába kapaszkodva várnak, hogy legyen átjáró. Párjához közel feküdt a hordó.
Dávid: Adnál nekem egy szendvicset?
Párja. Igen. .... ÖÖÖ... Te zártad rá?
Dávid: Igen.
Párja: Akkor nem kapsz.
Szintén átjárónál zajlott le. Épp fűrészelek.
Bence: Jó, hogy nálunk van ez a kis kézifűrész, mert ha nem lenne mehetnénk hódot fogni az erdőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése