Van pár gondolat amit szeretnék kiírni magamból.
A blog 2009 januári indulása óta sok minden változott és változtam én is. Legfőképp lágyabb lettem. Minden mozzanat fontos volt. Így ezekről nem akarok írni, megtalálható a blogban.
Az 5-8 évről.
A 12 óra talajíjászat, a mongóliai lovas expedíció, az 5 óra 100 futam lovasíjászat (ami 12 óra lett volna csak nem tudtam a lovasíjász lovakat megszervezni) mindre kb. 5-8 év gyakorlás után mondtam azt, hogy megpróbálom, lehetséges. (A 24 óra kettlebellezés másféle. Valamint vannak átmenetek amik miatt kevesebb év is elég lehet. Például ha valaki jó erőben van akkor el tud indulni egy erős ember versenyen, utána pedig pl a felföldi játékokon.) Szóval a legtöbb területen ahhoz, hogy magas szintre jussunk úgy látom kb. 5-8 évre van szükség. 2006 óta bellezek (bár azóta már találtam 2005-ös kb edzés bejegyzést a naplóban) és tavaly -2013-ban- mertem azt mondani jövőre szeretném magam versenyen kipróbálni.
A befektetett idő, energia és eredmény aránya; elismerés; anyagiak
Erről még kicsit korai írnom.
A lovasíjászatban a befektetett energia, idő nálam nem állt egyenes arányban az elért eredménnyel. Mások kevesebb edzéssel jobb eredményt értek el. Ez azért elég frusztráló tud lenni. Még ha nincs is elismerve az ember, de látja hogy fejlődik látja értelmét. Engemet az eredmény hiánya a befektetett munka ellenére és a természet -esőben, hóban, sárban...- eléggé lelombozott. Aztán az sem mellékes ha a dolgok anyagi értelemben önmagukban megtudnak állni. (Kettlebellnél nálam egyenes arányban van a befektetett idő, munka és eredmény. 2013-ban illetve 2012 év vége felé értem el egy gátat amikor új utakat kellett keresnem- mert cél az van. Nekem úgy tűnik most 30 éves korom felé állt össze az edzésem- az a rengeteg, több ezer oldalnyi elolvasott. illetve látott, hallott edzéssel kapcsolatos dolog.)
Az viszont amit lelkileg kaptam a lótól, lovaglástól, természettől megfizethetetlen. A mai napig a hosszú erdei lovaglások során megszerzett keménységből, szívósságból élek- ennek kellene mindennek alapjának lenni. Valamint fizikálisan is nagyon jó alapot adott. Vannak pillanatok amikor szeretnék kimenni lovagolni... Ez még a jövő zenéje....
Még szeretnék írni a kettlebell kezdeteimről. Amikor 2005-ben vagy 2006-ben az udvaron kettlebelleztem -a locsolókannával...- nem gondoltam volna, hogy ez később kitölti a napjaim, lesznek tanítványaim... Mintha meggyújtottam volna a tüzet és egyre többen jönnek oda. A kettlebell miskolc történet már nagymértékben róluk illetve rólunk szól nem pedig rólam. És ez így jól is van.
Sajnos, nem sajnos ez óriási üzlet is lett. Ennek minden előnyével és hátrányával együtt. És talán ez is így van jól.
Fintroll- Den sista Runans Dans (Már szerepelt a blogon, de még Noé idejében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése