Csak kiírom magamból.
Pokoli hetek vannak mögöttem, azonban lassan alakulnak a dolgaim. Az elkövetkező napok még keménynek ígérkeznek.
Mivel változtak a dolgok -hozzáteszem a jelenlegi állásuk alapján- így kicsit karcosabbnak tűnik a vb. Azonban így is úgy is úgy terveztem viszek magammal bőven ételt -volt részem hosszabb-rövidebb éhezésben is már..... Ha esetleg nem sikerülne az se gond. Akkor már jövőre -még ha minden racionálisan ellene is van- visszatérek a lovakhoz. (Nagyon-nagyon jót tett ez a lassan másfél éves szünet. Ahhoz képest akkor, hogy bele voltam fáradva.) Ha sikerül akkor jövőre kipróbálom magam a profi kategóriában és ezzel vége a kettlebell versenyzésemnek. (Természetesen attól fogok bellezni.) Az egyik világutazó írja naplójában, még ha nem is volt pénze, lehetősége rá, de kitűzte a célt az indulás napjára csak összejöttek a dolgok. Ezt én is megerősíteni tudom.
Azt vettem észre magamban, hogy 30 felé sokkalta többet gondolok az elmúlt időkre és kevesebbet a célokra. Attól azonban a cél ott izzik előttem és igyekszem szem előtt tartani. Van egy erdőrészlet ami különösen sokszor jut eszembe -ki tudja hányszor jártam arra Gusztáv lovammal..... De ott lakni? Semmi nincs ott, se lehetőség erre. Őrültség. Inkább nagy füves terület kell a lovak miatt.... Tervezem, hogy ismét kimegyek a régi-új tanyára és beszélek Klári néniékkel - Ő(k) továbbra is lovász(ok) csak most az új tanyán.....
Jó hír, hogy novembertől szuper helyen fogok kezdeni. Megérdemli a reklámot, Pannon-tenger múzeum.
Még az ősidőkben linkeltem be ezt a zenét. Ly-o-lay-ale-loya -indián zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése