A hét elején A világirodalom ars poeticai könyvet olvastam ki. Ebben találtam egy gyönyörű részletet Dzsambul Dzsabajev: Szuransi Batur művéből.
"Fényes dombrám , jöjj kezembe,
száll az ének, messze zengve,
...
Egy tíznapos lakomán
nyílt először dalra szám,
...
az Alu-Tau ormai
és a völgy virágai
visszhangozták énekem
Dzsambul akin lett nevem,
a dal terjedt sebesen
...
Fenséges hegyoldalon
születik az én dalom
...
aluvókat felriaszt,
barátban mosolyt fakaszt,
boldogító révület,
ellenségnek-rémület
íj a dombra, nyíl a dal,
...
Szujumbáj a nagy akin
-bölcsessége tiszta tó,
maga a dal táltosa-
tanított így valaha
Tisztán cseng a dombra szó
régi dalt ha zeng a húrja
nemhiába mondom újra
régi dalból, ó regéből
nagy hős emlékjele épül
....
s ha szívemben dal fakadt
nem kellett se toll , se tinta
dombrám a szívekbe írta
s él örökre, amit ír
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése