Irodalom

Csak ajánlani tudom Alexandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja kisregényt.  Pár részlet:

Reggel ötkor - mint mindig - a parancsnoki barakk előtt lógó síndarabon a kalapács elkongatta az ébresztőt. Szaggatott csörömpölése gyengén hatolt át a kétujjnyi vastag jéggel bevont ablaküvegen, és hamarosan elhalt: a nagy hidegben, a felügyelőnek nem volt kedve sokáig kongatni.
...

A raboknak nem dukál óra, helyettük a parancsnokság méri az időt.

...

Reggel azt is ellenőrizni kell, nincs-e valakin polgári öltözet a fegyencruha alatt. Mert hát a polgári öltözetet már réges-rég elvették mindenkitől, és csak a büntetés letöltése után adják vissza, legalábbis így mondották. Ebben a táborban még nem fordult elő, hogy valakinek letelt volna az ideje.

...

...a 104-es brigádot a műhelyek építkezéséről egy új építkezési objektum, a közszolgáltatási telep építésére akarják átdobni. A telep egyelőre még pusztaság, hóval teli gödrökkel; mindenekelőtt árkokat kell ásni, oszlopokat felállítani, a terepet és önmagukat körülövezni szögesdrót akadállyal - nehogy megszökjenek. S csak azután lehet hozzákezdeni az építéshez.

...

Nyögni nyöghetsz, de hajts fejet.

....

A tábori élet tépte, cibálta ébresztőtől takarodóig, nem hagyott időt a hiábavaló emlékezésekre.

...

Emily Dickinson vers Szőcs Géza fordításban

Négy fa – egy magányos Mezőn –

Terv nélkül

Vagy Rend nélkül –

Tétlenül áll – méltósággal – mint az uralkodók

A Nap – egy reggelen rájuk talál –

És a Szél is –

Nincs közelebbi szomszédjuk –

Mint az Isten –

A Mező – fogadja be őket –

Ők pedig – Őt – az Arra járó figyelmét –

Az Árnyékét – Mókusét, véletlen állatét –

Vagy a Fiúét –

Hogy tettük mit ad hozzá az Össztermészethez –

Milyen Tervet

Késleltetnek ők oly sokan – vagy hordoznak –

Az nem tudható –

(Johnson 742/Franklin 778)