Bajzáth Attila: Deiphnosopists

2009. március 8., vasárnap

Deiphnosopists

Uborkáról fügéről meg almáról volt leginkább szó. Mindet ajánlja.

Aristotelész: vörös hal, éti kagyló, osztriga, ehető szívkagyló...

Aristophanes: halat egyél ne disznót, ne lépet, ne rákot, ne fekete pudingot...

Egy nagy idézet gyűjtemény a könyv.

Ő Homéroszt a legnagyobb költőnek tartja. Ez újabb érv a raphszodosz iskola ellen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Kettlebell szó nyelvtani elemzése

A cikk teljes egészében a Nyelv és Tudomány weboldal 2013 február 5. közzétett cikkének másolata. Írója Fejes László. Az új sportág politikai vonatkozásainál azonban sokkal érdekesebbek a nyelviek. Itt van rögtön a név: kettlebell. Már az sem egyértelmű, hogyan kell ezt magyarul kiejteni. Az angol szó hozzávetőleges magyar kiejtése [ketlbel], úgy, hogy az [l] önálló szótagot hoz létre. Lehet persze így ejteni, de ez a magyarban eléggé szokatlan, különösen az idegen nyelven nem beszélőknek okozna nehézséget az ilyen kiejtés – sőt, a hangsor megértése, felfogása is. A hagyományos megoldás a szótagalkotó mássalhangzók esetében az, hogy a mássalhangzó után egy i toldódik be: ilyesmit találunk a magyarban német eredetű a sámli, hokedli, nokedlivagy akár a zokni, sufni stb. esetében. Ilyen alapon a szó ejtése [ketlibel] is lehetne, ezzel a megoldással azonban aligha találkozhatunk – pedig a módszer ma is él, gondoljunk csak a Lidl áruház nevének elterjedt [lídli] ejétésre. A hasonló angol szavakban van egy másik lehetséges ejtési mód, ilyenkor a szótagalkotó mássalhangzó elé egy rövid, semleges színezető magánhangzó, az úgynevezett svá toldódik be: [ketölbel]. Hasonló ejtésmód lehetséges a magyarban is, ilyenkor magyarosan közönséges [ö]-t ejtünk: [ketölbel] – ahogy a svát egyébként is így pótoljuk, pl. station[sztésön], ocean [ósön] stb. Végül meg kell említenünk, hogy a magyarban előfordul az írásképen alapuló kiejtés is: [ketlebel]. Sőt, az íráskép bármely ejtésmód esetén hathat a szó végére: akárhogy is hangzik az eleje, a vége lehet [bell]. Ebben az esetben az íráskép mellett a hagyomány is hathat: pl. Bell, a feltaláló nevét is ejtjük [bell]-nek (valószínűleg gyakrabban, mint [bel]-nek.) Hangsúlyoznunk kell, hogy ezen ejtésmódok egyike sem tartható egyedül helyesnek vagy helytelennek, ezek mind előfordulhatnak a magyar beszédben. A kiejtési problémáknál nem kevésbé érdekes a kettlebell elnevezés eredete. A szó első pillantásra összetettnek tűnik: az biztos, hogy két elemből áll, melyek önálló szóként használatosak. A kettle jelentése ’(teás)kanna’: nem nehéz kitalálni, hogy az elnevezés a súlyzó fülére utal, mely emlékeztet a klasszikus teáskannák fülére. Ennél rejtélyesebb a szóbell eleme: arra tippelhetnénk, hogy ennek ’súly, súlyzó’ a jelentése, de nem. A szó ’harang, csengő’ jelentésben használatos. De mi köze a kettlebellnek a haranghoz? Nos, a válasz rövid: semmi. Ha kicsit hosszabb és meggyőzőbb választ szeretnénk adni, akkor előbb egy másik szót kell megvizsgálni, adumbbellt [dambel]. Ez a közönséges kézi súlyzó neve, és szó szerint ’néma harang’-ot jelent. A név a 17.-18. század fordulóján született Angliában, és eredetileg olyan eszközt jelölt, melyen a harangozók anélkül gyakorolhatták a harangozást – és nem utolsósorban fejleszthették a hozzá szükséges erőt –, hogy zajt keltettek volna. Később az erőnlét javítására szolgáló egyéb eszközökre is áttevődött a szó, így nyerte el mai jelentését. A kettlebell elnevezés tehát nem egyszerűen a kettle és a bellösszetételével jött létre, hanem a dumbbell mintájára. Nem ez az első ilyen alak: a barbell (szó szerint ’rúdharang’) olyan súlyzót jelöl, melynél egy rúd végére helyezik fel a súlytárcsákat: ez az, amit a súlyemelők is használnak. Mielőtt rátérnénk a jól megérdemelt sajtburgerünkre, nézzük meg, miként magyaríthatnánk a kettlebellt! Kézenfekvő magyarítási megoldás a tükörfordítás, de ez esetben érthető, hogy a teáskannaharangmegoldáshoz senki nem fordul. Lehetséges megoldás, ha csak félig élünk a tükörfordítás lehetőségével, és az utótagot értelemszerűen fordítjuk:teáskannasúlyzó, esetleg egyszerűsítve: kannasúlyzó. Az ilyesmi megoldások feltehetően azért nem terjedtek el, mert nem eléggé képszerűek: a kanna alapján talán inkább üreges, mint füles súlyzóra asszociálnánk. A füles súlyzó viszont jó és elterjedt megoldás (ritkábbanegybeírva is előfordul): ez nem tekinthető fordításnak, viszont jól tükrözi az eredeti angol elnevezés motivációját. Előfordul még a gömbsúlyzóelnevezés is: ez vagy a súlyzó alakján alapuló belső keletkezésű összetétel, vagy a német Kugelhantel tükörfordítása. Érdemes egy pillantást vetni más nyelvek elnevezéseire is! Az elnevezések többsége a fogantyúra vagy a súly gömbtestére utal. Az utóbbiak közé tartozik a norvég kule (egyszerűen ’gömb, golyó’), a lettsvaru bumba (szó szerint ’súlylabda’) és az eszperantó globhaltero (szó szerint ’gömbsúly’) elnevezés is. A fülre utal az észt sangpomm (szó szerint: ’fogantyúbomba’) – az elnevezés talán a lett kifejezés hatására született, mivel a lett bumba ’labda’ és ’bomba’ jelentésben is használatos. A finn megfelelő a két megoldást kombinálja: a kahvakuulajelentése kb. ’fogantyús gömb’. A litván svarstis viszont egyszerűen ’tömeg’ (fizikai tulajdonság) vagy ’inga’ jelentésű. A spanyol pesa rusa szó szerint ’orosz mérleg súly’. A csehben előfordul a bulina kifejezés is, ami a szlengben ’bukósisak’-ot jelent (feltehetően a boule ’duzzanat, gömb alakú kinövés’ szóból). A legtöbbi nyelvben azonban az angol kettlebellvagy az orosz girja (гиря) átvételével találkozunk, a francia girevoyminden bizonnyal az orosz гиревой (спорт) [girevoj szport], azaz szó szerint ’girjás (kettlebelles) sport’, azaz a sportág nevének átvétele.

Idézetek

Benedek Tibor: "Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót. Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek. Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez ez én tehetségem." Konfuciusz: A nevelésről (Lin Yutang) "Az eszményi tanár írányítja diákjait, de nem húzza őket maga után, sietteti őket előre, de nem nyomja el őket; megnyitja előttük az utat, de nem viszi el őket a célhoz." Tádeusz:Viharban-fagyban könyvéből: "A végső elhatározás nem is született meg egykönnyen. Szükség volt bizonyos távlatra, kellőképpen meg kellett erősödnie a motivációnak. Meg kellett törnie a pszichikai ellenállásnak, hozzá kellett szoknunk a gondolathoz....Minden siker mögött hosszan tartó ábrándozás rejlik, amely egyre erőteljesebb és minden mást háttérbe szorít. Nagy merészség kell ahhoz, hogy olyan célt tűzzünk ki magunk elé, amelyről eleinte úgy véljük, tűlnő lehetőségeinken, azután pedig nyugodtan és határozottan hozzáfogunk a megvalósításához. Az ábrándképet valósággá változtatni- férfihoz méltó feladat. Különösképp akkor ha mások szerint lehetetlenség." „A súly, amelyet fölemelsz, izmaidat erősíti. A szenvedés, amelyet elviselsz, lelki erőidet fokozza. A szellemi erőfeszítés, amelyet kitartóan folytatsz,mulandó önmagad fölé emel.” /Szepes Mária/ Veres Győző: A jó sportember nem ismert plafont. Csak eredményeket amelyeket nagyszerű érzés újra és újra felülmúlni. Cicero: Összes retorika elméleti műve (Kalligram, Pozsony 2012) 194. oldal: 163. A bátorság a veszedelmek meggondolt vállalása és a nehézségek elviselése, Alkotórészei a lelki nemesség, az önbizalom, a hosszútűrés és az állhatatosság. A lelki nemesség a lélek nagyvonalú és ragyogó képzelőerejével nagyszabású és magasztos dolgokat gondol ki és valósít meg, az önbizalom lehetővé teszi, hogy jelentékeny és becsületes vállalkozásokban a lélek a siker biztos reményével önmagába vesse bizalmát, a hosszútűrés az embert próbáló nehézségek önkéntes és tartós elviselése. 164. az állhatatosság rendíthetetlen és folyamatos kitartás elhatározott elveink mellett. Pavel Tsatsoulin a sérülésről: Túl sokat, túl sokkal, túl sokszor. Szintén tőle. A sportolót könnyű kifárasztani, de hogy hasznos is legyen az elvégzett munka az már nehezebb feladat. Leslie L. Lawrence: Véresszakállú Leif és a lávamező könyvéből: "A sziklák... Azokat kedvelik akik alázatosak, de óvatosak és magabiztosak. Alázattal viseltetnek a hegyek szellemei iránt, óvatosak a mozgásukban, de magabiztosak a célt illetően." Egy zongora művésztől: Ha egy napig nem gyakorolok észreveszem. Ha kettő napig nem gyakorolok észreveszi a mesterem. Ha három napig nem gyakorolok észreveszik a nézők. A világirodalom ars poeticai könyvből: Cicero: "Mert a derék ember a vállalt küzdelmekért és veszedelmekért semmi mást nem kíván csak az elismerést és a dicsőséget. Ha ez is elmarad, mondjátok meg, bírák, életünk arasznyi pályáján miért vetjük magunkat olyan nagy küzdelmekbe? ... és arra inti, hogy életünk múló idejével nem szabad elmúlni hagyni nevünk emlékezetét, hanem az örök utókorra kell azt méltóvá tenni." Balczó András: "Nem minden kínlódás siker de minden siker kínlódás után érkezik." Wendy Leigh: Arnold könyvéből: Arnold a grazi edzőteremben kezdte a pályafutását. A társak visszaemlékezése alapján, az egyik hétfő reggel azt vették észre be van törve a terem ablaka. Kiderült Arnold kevésnek tartotta a heti hat edzést ezért vasárnap is leugrott edzeni. Bár ekkor be volt zárva a terem őt ez nem gátolta meg. Állítólag még létrát is szerzett, hogy be tudjon mászni. "Tudtuk történhet bármi, beszakadhat a tető, Arnold akkor is tovább gyakorol." Most pedig kettő gondolat Arnoldtól, szintén a könyvből. "Az erőt nem a győzelem adja. Küzdelmeink fejlesztik az erőnket." "Jó dolgok nem véletlenül történnek az emberrel...Minden álomban ott a kockázat, különösen a kudarc kockázata. .. Tegyük fel valaki kockázatot vállal és kudarcot vall. Az ilyennek újra kell próbálkoznia. Örök kudarcra senki nincs kárhoztatva. Ha tízszer próbálkoztál több esélyed van a diadalra a tizenegyedik nekifutáskor, mint ha az lenne az első." Arnold Schwarzenegger hat pontja: Bízz magadban. Hágd át a szabályokat. (Ne a törvényeket!) Ne félj a bukástól. Ne hallgass a rosszakarókra. Dolgozd ki a beledet. Amit megtapasztaltál, megtanultál add vissza a városodnak, közösségednek stb.. Borisz Akunyin: Színház az egész világ könyvéből, 8.-9. oldal. "Az élet nem lehet hanyatlás, csakis fölfelé törekvés, egészen az utolsó pillanatig, ez egy. A gyakran idézett puskini strófában -"nap napra múlik és mind elvisz egy parányit az életünkből"- van egy hiba.... Helyesen így kell olvasni: "Nap napra múlik és mind hoz egy parányit az életünkbe." Ha az ember helyesen él az idő múlása nem szegényebbé, hanem gazdagabbá teszi, ez kettő. Az öregedésnek olyannak kell lennie, mint egy előnyös kereskedelmi műveletnek: a fizikai és észbeli erőnek természetes módon szellemi erővé , a külső szépségnek belsővé kell átalakulnia: ez három. Minden a bor minőségétől függ. Ha olcsó idővel megsavanyodik. Ha nemes bor volt még jobb minőségűvé kell válnia, ez négy. Ezzel megérkeztünk az ötödikhez. Eraszt Petrovics nem szándékozott lemondani sem fizikai, sem a szellemi erőnlétéről... Minden évben valami újat kell tanulni. Sőt kettőt: valami sportot amivel a fizikumát erősíti és valami intellektuális dolgot. Akkor az öregedés nem ijesztő lesz, hanem érdekes... Elég gyorsan összeállította e személyes fejlődés perspektivikus tervét -de olyat, hogy arra talán ötven év sem lett volna elegendő." Hamvas Béla: Minden úgy van ahogy nincs „Divattal szembenállni annyi, mint kockáztatni a hírt. Ez nagyon nehéz, és csak egy módon lehetséges: ha az ember belátja, hogy mi a viszony ma a hír és a hős között. Egészséges világban a hír a hős járuléka, minden hír mögött hős van, s minden hősnek van híre. Beteg világban nem az a baj, hogy a hős elveszti a hírt, hanem hogy a hír elveszti a hőst. Az előbbi csak egyéni sorsokat tör össze, nem oly nagy baj. Az utóbbi egész népeket zavar meg, téveszt meg. A hős elveszett, hír nélkül áll. Ez a magány. A modern hős ezért magányos. De a hír is magában áll, nincs mögötte hős, itt lép fel a hős-szurrogátum: a sztár. A mai világban hős és hír között fordított viszony van. Aki hírt akar, annak éppen a hősiességről kell lemondani – hős alatt értem az „istenség által formált embert”. Aki híres akar lenni, éppen nem szabad hősnek lenni, hanem sztárnak. Ezért kell annak, ki hírre szomjazik, a divattal járnia, s ezért kell annak, aki a nagyot akarja, okvetlenül a magányt választania. Ez az alternatíva mindnyájunk előtt állandóan ott áll, minden munkánknál, minden gondolatunknál, minden tettünknél felmerül, és mindig újra, minden esetben külön döntést követel. Végleges megoldása nincs: a hős mindig meg fogja kísérelni, hogy meghódítsa a hírt, ami az övé – de végül is mindig van, amit a hős jobban akar, s ez a saját hősiessége. Mégis csak az istenek között van az ember a legjobb társaságban.” Juhász Ferenc: Az eredetről és a küldetésről 2. rész: Hogy ki mikor érik teljessé, az az élet dolga. Nem az a fontos, hogy mikor alkotja meg végső, nagy művét az ember, de az, hogy megalkossa, hogy idő, tér, lustaság, betegség, erőszak, szégyen és mások ne fogják le teremtő kezét. Konfuciusz a nevelésről: Az eszményi tanár írányítja diákjait de nem húzza őket maga után. Sietteti őket előre, de nem nyomja el őket. Megnyitja előttük az utat, de nem viszi el őket a célhoz. Reményik Sándor: Katonadal Ha vinni súlyos batyunkban a bút: Gyerünk! A célhoz vezet minden földi út. Ha lelkünk dűlni, lepihenni vágyik: Gyerünk! Hisz úgyse tarthat már sokáig. A fény ha fogy, az árnyék hogyha nő: Gyerünk! Nem nagyon messze már a hegytető. A vihar zeng, a szél zúgása altat, Gyerünk! Hisz egyszer úgyis vége lesz a marsnak Popper Péter: Csak két típusú ember van a világon. Majmok és tigrisek.A majmok nagy csapatban élnek a fákon, mindig izgatottak, valami nagyon fontos történik közöttük. A tigrisek barlangokban laknak, egymástól nagy távolságokra, nyugodtan, méltósággal. Ők a nagyvadak. A beszédükről lehet felismerni őket. A majmoknak sztorijaik, panaszaik és aranyköpéseik vannak. A tigriseknek bolyongásaik, szenvedéseik és megismeréseik. De csak az egyik nyelven lehet beszélni, vagy majomul, vagy tigrisül. A másikat elfelejtjük.Nagyon fiatal voltam akkoriban, amikor ezek a szavak megmentettek az elmajmosodástól, amire komoly hajlamom volt. Földes András: Erőss Zsolt Az egyik nyolcezres felé... "Nyolc magyar volt a csúcsmenetben. A hajnali derengésben egy furcsa, aszketikus vallás zarándoklatának tűnhettünk." Tolsztoj: A régi idők harcosai közül a legnagyobbak tudták ezt: idő és türelem. Ehhez kapcsolódik Müller Pétertől: Aki türelmetlen annak nincs hite. Szókratész: A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes. Assisi Szent Ferenc:"Ki csak a kezével dolgozik, az munkás. Aki a kezeit és a fejét is használja, az mesterember. Aki kezeit, fejét és a szívét is használja, az már igazi művész." Weöres Sándor: Nagyság Nagynak lenni dicső! Nagy költőnek, mint Goethe, Dante, Homeros! És csöppet se dicső, de nékem kedvesebb: a nagyság álmából kibújni, valamennyi dicsőség fogadja ásításomat. Természetes emberi méret vonz engem, nem a nagy ragyogás, a szörnyű talapzat. Létrehozni a velem született s a szerzett képességtől telhető legjobbat, ha cipőt szegelek, ha fát ültetek, ha verset írok: ennyit kívánok önmagamtól. Munkámat használni lehessen, ne szájtátva csodálni. Nem akarok óriás hulla lenni, melyen tízezer évig araszolva majszol megannyi puhány kandiság (mit izélt, hol?) és kathedra-hű hódolat; se példakép, mellyel az új kezdeményeket dermeszti meg a múltba mutató zsandárkodás; se fennkölt szobor a sarkon, melyről csurog a vidám verebek kritikája nem is őróla - mit bánják, kifene volt? - hanem az életről, kinek szobra nincsen. Minden nagyság: kicsiség is. Mert van még naqyobb, vagy ha nincs: lehet. De most elképzelek egy fehér elefántot - áll képzeletem benső terében és nézegetem - mekkora? Most az asztalra vetítem: mint porcelán szobrocska figyel; most ablakon át a hegyre vetítem: a világot beborítja. Állandó mérete nincs - nála se kisebb, se nagyobb nincs - tehetem mogyoróhéjba, vagy mennybolt teknőjébe: mindegy. Ily méret nélküli legyen munkám. Se kevesebb, se több, mint amennyi kinyújtózás vagy zsugorodás nélkül erőmtől telik, se pompás, se szegényes: a mérettelen Istenek teremtésével közös ütemű.

Magamról

A lovasíjászat és a kettlebell, illetve az elmúlt években az olimpiai súlyemelés a fő területem.

Nagyon sok területen kipróbáltam magam. Jó pár versenyen vettem részt. A teljesség igénye nélkül Mongóliában lovas expedíció, Iránban feljutottam az 5671 méter magas Damavand vulkáni kúpra, Tátrában Spartan Race verseny teljesítése (Beast táv, kb 32 km és 25 akadály volt), Balaton átúszás, Szentpétervárott kettlebell verseny, 24 óra bellezés tanítványokkal és egyszer egymagam 12 órát próbáltam szakítani egy 16 kg-os bellel. Indultam erőemelő, olimpiai súlyemelő és kettlebell versenyen is valamint rengeteg lovasíjász versenyen.

Régebben vezettem az edzéseimet lehet egyszer ismét fogom. Ma már csak az új csúcsokat közlöm és inkább kettlebell híradó a blogom. Youtube: https://www.youtube.com/@AttilaBajzath Fb: https://www.facebook.com/Bajzathtraining

Bajzáth Attila

2009. március 8., vasárnap

Deiphnosopists

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

2025 május, első kettlebell hírek

Rendszeres olvasók

Blogok