Megint a Kecskevárhoz lovagoltam el. Most fel is mentem a várba lóháton- aki ismeri a várat tudja gyalog is kihívás fölmenni. Nem valószínű, hogy az elmúlt évszázadokban sokan mentek volna fel lóháton a várba. Én így ünnepeltem március 15.. De ez az út nemcsak Ő előttük való tisztelgés volt hanem a XVI: századi végvári vitézeknek és a vérszerződéstől az Árpád ház kihalásáig élő vitézeknek is emlékállítás volt-,mint minden utam...
Mostanában sokat gondolok Kinizsire és Hunyadi Jánosra is. Hunyadi Jánosról azt írja Watthay "mint az éh oroszlán, prédát úgy hajigál..." . de Nádasdy Ferenc se volt semmi. Őróla ezt írja Watthay:
"Érted fáradtságot sokat teszen vala
...
Az hadakban jelen mindenkoron vala
Betegeskedését és nem nézi vala"
Watthay: XXIII. ének
Kinizsiről így ír egy bécsi krónikás:
"De akkor élt Kinizsi Pál, az idősebb Báthory István, mennyi hős Istenemre! Naponta csapnak össze a törökkel, úgy hogy mindig győzedelmesek voltak..."-Bánhegyi Ferenc-A Hunyadiak dicsősége című könyvből.
Eszembe jutott lovaglás közben egy könyv melyben arról írnak a magyar kora középkori forrásokban eleinte vitéz szó szerepel majd később megjelenik a lovag szó is. Utána nézek hol is olvastam ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése