Sokáig tudtunk aludni. Ezután kis pakolás majd mentünk a reptérre. (Murunba két féle módon lehet eljutni vagy busszal -ez kb. 18 óra buszozást jelent a pusztán; műutakat felejtsd el Ulánbátoron kívül- vagy 1 óra repülés...)
A reptéren közölték, hogy a plusz súly miatt nem repülhetünk. Pénzről hallani se akartak. Aztán a tolmácsunk nagy nehezen elintézte az ügyet. Átmegyünk egy jegy ellenőrző kapun tartunk az átvizsgálás felé amikor vissza fordítottak minket. Az ok: nem volt a kézipoggyászunkon "szalag". Miután megkaptuk ismét átmentünk a már ismert kapun majd mentünk az átvizsgálás felé. Itt az egyikünknél -aki vadász is- töltényhüvelyt találtak. Sasszeműek a mongolok ugyanis sem Bécsben sem Moszkvában nem jelezték a töltényhüvelyt. Többször átküldték a fémérzékelőn, többször átvizsgálták őt és a csomagját -ekkor a repülőgép indulása már nagyon közel volt, de senki se indult még el a repülőgéphez-lehet miattunk :). A vége jegyzőkönyv lett. Ezután fölszállhattunk a gépre.
A repülőút sima volt.
Murunban várt minket a túravezető azzal az UAZ-zal amivel idén tavasszal Budapestről Ulanbatorba jött (az is egy expedíció volt ...). Murunban az expedícióhoz szükséges élelmiszert vásároltuk meg. A piac bejáratánál egy kisfiú gyönyörűen énekelve koldult. Nagyon szépen énekelt. Az UAZ nál mindig maradt egy ember és cseréltük egymást-nem lehetett lezárni meg benne voltak a cuccaink. Az utolsó fordulónál amikor én is pont a piacon voltam leszakadt az ég. Hatalmas eső volt. Az utcákon kisebb patakok keletkeztek. Volt olyan autó ami alól kimosta a földet. Mi egy mongol házához mentünk -akiről később kiderült, ő lesz a lovászunk az expedíció alatt valamint ő jól tudja az utat Zatanogur felé.
Az eső elállta után elmentünk enni- az eső nyomai nagyom hamar eltüntek. Az első étterembe ahova beültünk szépen felsorolták milyen ételeik vannak. Várunk, várunk nem történik semmi. Kérdezzük mi az oka ennek mondta a felszolgáló a szakács még nincs itt. Elmentünk egy másik étterembe ott gyorsan kiszolgáltak-nem tudom mit ettünk de jó volt -birka hús biztos volt benne. (3 mongolt a mi mongoljainkon kívül :) is el kellett vinni Hatgalba. Érdekes hogy mig éttermet kerestünk ettünk addig a kocsiban vártak türelmesen...) Ezután elindultunk Hatgal felé ahol az alaptáborunk lesz-valamint ott vannak a lovak is. A kocsiban 10 en voltunk én a csomagtérben voltam egy mongollal Nem nagyon hagytuk még el Murunt amikor lerobbant az UAZ :D. Eleinte próbáltuk megszerelni mi de nem ment. Kihívtuk Murunból a szerelőt. Szerencsére hamar kijött és viszonylag gyorsan megszerelte. Ez kb. 2 óra állást jelentett. Volt akik elmentek a közeli jurtába. Én (is) ott maradtam az UAZ nál. A mongol lovászunk megmutatta a mongol lasszózást ezután ezt gyakoroltuk egy kicsit...
Az út hosszú volt és fárasztó. Eléggé lefárasztott minket- "Nézd ott egy jak...haladunk közelebb a jakhoz...á az nem jak hálózsák...aztán kiderült farönk." Meg amennyi sört elfogyasztottak..) Nekem viszonylag jó volt a csomagtérben mert a lábamat ki tudtam nyújtani. Egy kicsit aludni is tudtam.
Másnap hajnali 1 körül érkeztünk meg. Én kértem kettő nyereg alátétet és azon aludtam- természetesen hálózsákban. Meg magamra terítettem az esőkabátot ha leszakadna az ég hajnalban. A többiek sátrat állítottak.
