Pár éve egyik tereplovaglás alkalmával egy gazda behívott minket az udvarába és borral, kolbásszal, kenyérrel kínált meg, mert mi lovasok vagyunk.
A gyerekeknek szinte mindig tetszik a ló. Volt már ,hogy gyereket egy kis tisztáson sétalovagoltattam.
Ez évben, nyár végén igazán fölemelő volt az egyik tereplovaglásom. Az út melletti házból egy idős úriember kitotyog a kerítéshez hüvelykujjával fölfelé mutatva mondja: Szép, nagyon szép, ez az!
Szóval kerek a világ van aki szeret minket és van aki nem. És ez így van jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése