2010. július 8., csütörtök

Versek

Mostanság Reményik Sándor verseket olvasok. Nagyon megfogtak. Leírok ide kettőt -szinte az összes versét idemásolnám :):
Bevezető ének
(részlet)
"Most elsüllyedt a nagyvilág
Csak e völgy van, s e vadvizek
Tőlük tanulok énekelni
Rájuk nézek, bennök hiszek
Hadd zúgjanak a vadvizek!"

Ama keskeny út

A szálerdő már elmaradt,
Most törpefenyő jő, s boróka,
Az ösvény egyre keskenyebb,-
Jövök,-ki tudja már mióta
S megyek, - ki tudja meddig még
A célom -Isten tudja csak-
Talán a semmi - tán az ég

Az ösvény egyre keskenyebb
És egyre zengőbb a szívem
Úgy zeng, mint egy kristályharang
Pedig nem rázza senki sem

Még feljebb gyér fű és moha,-
Majd puszta gránit, vagy bazalt,
Szélkürtök héjja-riadója,
vagy síri csend,- minden kihalt

Jövök nem tudom már mióta

Egy ismeretlen túlvilág már
Fagyasztó áramot lehel
Megyek, - ki tudja meddig még

Ez tán a mennybemenetel"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Gerundium, a magyar buzogány

Gorján Gábor hívta fel a figyelmemet a gerundiumra. Amit szerintem nyugodtan lehet magyar buzogánynak nevezni. Rögtön nekiálltam kutatni. Ki...