2011. február 23., szerda

Gvadányi: Pöstényi fürödés verseskötetéből (1782)

A háborúknak gyümölcse

A dicsőség mellett szenvedtem ínséget
Tűrtem szomjúságot és olykor éhséget
Csattogó hideget, rekkent melegséget
Ló rázást, meg hányást, sok rendetlenséget

Fagyos föld színére ha leheveredtem
Igmándi nyergemet fejem alá tettem
Köpönyegem alatt, mint nyárfa reszkettem,
Mert havas esőtől jól megverettem

Mind ezek okoztak bennem gyengeséget
Azért, hogy megnyerjem a volt egészséget
Végyen minden tagom, inam erősséget
Vérem szokott járást és csendességet

(Mai magyarra átírtam. Átéltem majd mindet így különösen megérint a vers...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Gerundium, a magyar buzogány

Gorján Gábor hívta fel a figyelmemet a gerundiumra. Amit szerintem nyugodtan lehet magyar buzogánynak nevezni. Rögtön nekiálltam kutatni. Ki...