Gyönyörű volt! Régebben a tél jobban megviselt. Most viszont sem a sötétben lovaglás, sem a lovasíjászat hiánya nem probléma. Külön öröm, hogy végre megtaláltam a megfelelő csizmát a téli lovaglásokhoz. Hótaposó. Megfelelő a szélessége -nem szorul a kengyelbe a lábam- és még ha csak városi zokni van rajtam akkor sem fázik a lábam benne.
Gusztáv kicsattanó egészségnek örvend. Az elmúlt kilovaglások mindegyikénél egy-kettő alkalommal bakolt. Szerintem fél méter magasságba biztos elemelkedtünk. Inkább izgalmas, mint veszélyes -nem tesz bele csavarást, irány váltást. A fejét ilyenkor nem engedem letenni hisz akkor kézenállást hajt végre. Azt pedig nem tudom kiülni, kiállni. Anno kettőször "benyeltem". Úgy otthagyott a mezőn, mint a sz...t. Sétálhattam vissza. Azért mielőtt elvágtázott volna visszanézett -örökre bennem maradt az a kép. (A tanyára vágtázott és beállt a patamosóba. Ott várt. A patamosóban szoktuk fel és lenyergelni a lovat.)
Amúgy benn a pályán "steril" körülmények között, ahol nem éri annyi inger ritkán csinál ilyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése