Kedd reggel úgy keltem fel nah most rögtön mennem kell a lóhoz. 13:30 kor már tülkön ültem. 14:15 kor már a falat kapartam.
A tanyára bevezető út száraz volt, ami mindig jó jel. A nyergelés után felajzottam az íjat és pár célra tartást végeztem vele -hétvégén ezt bottal hajtottam végre. Általában -mielőtt lemennék lóval- meg szoktam nézni a pálya állapotát. Azonban a pályára ráfordításnál eszméltem fel, hogy már fenn ülök a lovon, íjjal és nyílvesszőkkel a kezemben.
Sajnos kevés a vesszőm és azok közül csak kettőt lehet egyformának nevezni. Igyekeztem minél pontosabb lenni. Körülbelül 15 éles futamot mentem. Ebből 3-4 futamban 5-ből 3 vessző talált. A többinél 5-ből 4 vesszők találtak. Aminek nagyon örültem. (Szerintem kihoztam ebből a maximumot.)
Lelket, testet üdítő napsütéses, madárcsicsergéses idő volt.
Összességében jól jöttem ki a télből. (Azt még szeretném leírni, hogy a thermo csizma amit a télen használtam pár hete szétszakadt. Egy telet kibírt, lehet vinni foltozni.)
Ma kis alkar izomláz van.
Úgy döntöttem nem csak a lovaglás és az íjászat megy végig egész évben, hanem a dupla súllyal lökés és az egy súllyal való szakítás is.
A dupla súllyal lökés egyre könnyebben megy. Ezt nagymértékben a technika javulásomnak tudom be. (Lassan emelem az ismétlésszámot....)
Utólag:
Nemzeti Lovas Program (Huj huj hajrá!)
Utólag:
Nemzeti Lovas Program (Huj huj hajrá!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése