Tűz

Előre leszögezem nem kívánok állást foglalni az alábbi kérdésben. Csupán, mint lehetséges válasz idézem. (Akit a teljes tanulmány érdekel megtalálja... Elég meredek a gondolat, nem volt könnyű elhatározni, hogy ide írom.)

Az idézet Obrusánszky Borbála-Marácz László: A szkíta népek hitvilága (Hun Idea, Budapest, 2010) könyv 46.-47.-48. oldaláról idézek. A tanulmányt Pásztor Kupán István írta, címe A szkíták bibliai értékelése.

A Biblia Ószövetség részén belül Jeremiás könyvében leírtakat a szkíta népre vonatkoztatják. (Más nép abból a korból nemigen jöhet szóba.)

46. oldal -Jeremiás 5, 15-18:

"... Kemény nemzet ez, ős időből való nemzet ez ....Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek...."

47. oldal -Jeremiás5, 47:

" ... Oh szablyája az Úrnak, meddig nem nyugszol még? Rejtsd el magadat a te hüvelyedbe, nyugodjál meg és hallgass! Miképpen nyughatik meg, holott az Úr parancsolt néki?"

48. oldal - a tanulmány szerkesztőjének összegzése:

"A szkítákat maga Isten bízta meg , hogy vizsgálói, őrállói és próbára tevői legyenek az Ő népének, hogy mezőőrként vegyék körül őket, hogy Isten kardjaként az Ő megbízásából végrehajtsák rajta az úr büntetését. Ők pedig elvégezték a munkát, Ez hálátlan, de Istentől kapott szerep."

A hunoktól fennmaradt az Isten kardja monda. Idézem:

Egyszer Attilának különös álma volt. Azt álmodta, hogy mint gyermek otthon volt szülei hazában, és háborúsdit ját­szott pajtásaival, amikor egyszer csak megnyílt előtte az ég, és leszállt egy ősz öregember, kezében hatalmas, fényes karddal. A kardot Attila kezébe adta, s Attila úgy érezte, hogy fölemelkedik a levegőbe és röpül. Alatta elterültek a végtelen mezők, a folyók, városok. Hébe-hóba suhintott egyet a karddal, és akkor szétváltak a folyók, lángba borultak a városok, és romba dőltek országok.

Reggel Attila összehívta a táltosokat, hogy álmát megfejtsék. S ekkor előállt Torda, a legvénebb táltos, és imígyen szólt: „Felséges királyom! Az álom azt jelenti, hogy ha napvilágra kerül Isten kardja, meg fogod hódítani az egész világot."

Attila nagyon megörült ennek a jóslatnak, de még nem szólhatott semmit, amikor a terembe lépett Bulcsú vezére, kezében egy hatalmas, fényes karddal.

„Ez az a kard, amit álmomban láttam!" kiáltott fel Attila. „Hogy került hozzád?" Bulcsú meghajtván magát a király előtt, így szólt: „Felséges királyom, csodás története van ennek, s ha parancsolod, elmondom." S elbeszélte, hogy egy pásztor­fiú a legelőn őrizte a csordáját, mikor észrevette, hogy egy üszője sántít. Megnézte a lábát, és látta, hogy megsérült. A vérnyomok után indulva észrevette, hogy egy helyen valami fényes és éles vas áll ki a földből. Közelebb lépett, hogy kihúzza, hát egyszer csak láng csapott ki belőle. A fiú megijedt és elfutott, de azután mégis visszatért, és látta, hogy a vasféle nőttön-nőtt, míg egy fényes kard bontakozott ki a földből, lángsugarakkal körülvéve.  

Mikor a kard már teljesen kint volt a földből, megszűnt lángolni, a fiú megfogta és elhozta Bulcsúnak.

Nagyon örült Attila a kardnak, és mindjárt ki is próbálta, négyfelé vágott vele — keletre, nyugatra, délre és északra —, hogy csak úgy zúgott belé. A nép pedig ujjongva kiáltott fel: ez Isten kardja!.

Érdekességként és zárásként leírom a zoroaszter vallásban milyen tüzeket különböztetnek meg- pontosabban Ahura Mazda milyen tüzeket teremtett:

-ihvarenah: Ahura Mazdában és a királyokban él.

-vohufreiann: az emberekben és az állatokban él

-oruazes: az állatokban és a növényekben él

-vazes: villám tüze

-beehenes: az emberek szükségletét szolgálja, ebből készül a szent behram tűz.

(Az utolsó szakasz forrása Várkonyi Nándor: Az ötödik ember. Ezt a részt ellenőrizzétek le. Régi jegyzet, pár betűt nehéz volt kiolvasni, de nagyon nem fogtam mellé. :))