Végre az öltözőbe nem kellett bemászni. Letettek a bejárat elé egy ruganyos pallót. Mivel ezt középen nem támasztották meg így, csupán a rálépéstől, enyhén bedobódtam az öltözőbe. Lett volna hely, tigrisbukfencet is nyomhattam volna.
Az új lovasíjász pálya olyan széles, hogy a kirgiz hegyekben ez már autópálya - párszor el is tévedtünk rajta Guszilóval. Mindenesetre most már akár kocsiból -vagy tetejéről- is fogok tudni lovasíjászni. Jelenleg még cseppet huplis de ezt homokkal ellensúlyozni fogják.
Az első fél óra Gusztávról szólt. A pálya közepéig négy láb szökelve mentünk. Itt aztán felütötte a fejét és ami a csövön kifért sebességgel megtettük a pálya második felét. Ha feltenné valaki a kérdést melyik volt rosszabb, nem tudnék válaszolni rá. Szó sem lehetett lovasíjászatról.
Fél óra után már csak a nagy szél jelentette a problémát. Az erejét jól mutatja, hogy a 4 mm-es hajamat mindig a szemembe fújta. Így pedig nem lehetett íjászni, hisz nem láttam a céltáblát. Viccet félretéve pár vesszőm majdnem megfordult a levegőben -szerencsére vissza nem jöttek. Bölcsebbnek látom ha a találatokról most nem beszélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése