Hát ezt a telet is túléltem. Számomra a téli kilovaglások - még ha ritkán is megyek - mindig nagyon igénybe vesznek. Idén könnyebben rászántam magam a kilovaglásokra, de a a tél vége felé közeledve minden eddiginél erősebben gondolkodok a befejezésen.
Hétfőn már a bejutás nehezen ment. Méteres keréknyom nehezítette a behajtást. Később kiderült téglával megrakott kamion próbált bejönni.... Tengelyig süllyedt a sárban és ki kellett húzni.
A karám egy részét a lovak úgy összejárták, hogy az inkább mocsár. Ergo ott nem tartózkodnak, a domboldalon fekvő karám jóvalta sármentesebb részébe húzódtak. Viszont nekem ezen át kellett verekednem magam. Mind a kettő bakancsomba befolyt .... Aztán csak kivergődtünk. Miután a lovasíjász pálya melletti hatalmas pocsolyában fordultunk párat kimentünk a határba.
A napokban kezdtem el olvasni Hiroaki Sato: Szamuráj legendák könyvét. Többek között olyan csataképeket elevenít fel források által, mint például a vezér lova lesántul, mert a csatamezőn nyílvesszőhegybe lépett (ennek lehetőségére még nem is gondoltam); a kilőtt lova helyett újat kap a harcos (Ezzel itt találkoztam a leggyakrabban pedig előfordult a modern kori huszároknál vagy éppenséggel a nomádoknál is csak ott kevesebb leírást találtam eddig.) ; vagy a harcost figyelmeztetik csata előtt ne szarvasra lőjön korlátozott mennyiségű nyílvesszőivel. Ezeken kívül ami miatt számomra igazán érdemes volt kézbe venni az Kuszunoki zseniális hadvezéri tettei. (Például egyik ostrom során -ő vezette a várvédőket- álpalánkot építtetett. Az ostromlók pedig "véletlenül" és némi benti segítséggel magukra húzták a palánkot rengeteg harcos halálát okozva ezzel.)
Utólag: Szintén az említett könyvben írnak Jang Ju íjászról, aki a Tavasz és Ősz korszakában élt ( Kr.e. 770-403, milyen szép korszak elnevezés). Száz lépés távolságból eltalált egy fűzfalevelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése