Forrás: Az Fortunatusról iratott igen szép nyájas beszédű könyvecske (Mely most németből magyarra fordíttatott az szép újságokban gyönyörködőknek kedvéért, 1651.) Először 1509-ben jelent meg Augsburgban. Az 1569-es frankfurti könyvvásáron három regényes történet aratott osztatlan sikert -az egyik Fortunatus.
"... gondolkodék Fortunatus, ő hogy valami vígasságot szerzene, melyen az király és királyné időt töltvén vigadnának, és ada ki három fő jókat. Az első jó vala, pedig hatszáz aranyakat érő, kiért az uraknak, vitézlőknek és nemeseknek kellett öklelni, úgy, hogy az ki magát jobban és erősebben forgatná, azé lenne ez jutalom. Másikat pedig tött vala fel négyszáz arany érőnyit, ezért pedig kellett öklelni csak az városbelieknek úgymint harmadnapiglan, és az leggyőzedelmesbik veszi vala el az szép jutalmat. Viszont harmadikat féltőn kétszáz arany érőnyieket, és azért kellett öklelni mind az urak, nemesek és városbéli lovagosoknak egész harmadnapiglan, és akkor is azki legjobban viseli vala magát, ez drága szép nyereség azé lészen vala, noha ki-ki azon igyekezik vala, hogy elnyerhesse. És ekképpen minden napon három órákig hogy ütköznének, annak utána osztán táncolván ettenek és ittanak.
Ily szép vigasságos játék két egész hétig tartaték."
Felhasznált irodalom: Magyar Ritkaságok, Fortunatus és Magelóna históriája (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984). 110. oldal
Saltarello (Törjön a kopja, horpadjon a páncél. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése