Mostanában olvastam pár hegymászó témájú könyvet. Vannak mozzanatok amik a kettlebell edzést juttatták eszembe. Girevoy sportnál nem lehet letenni a súlyt. Szakítás esetében a felső, lökésnél pedig a tartó pozícióban tartva a súlyt lehet pihenni. Lehet elrugaszkodottak a hasonlatok. Ezt majd az Olvasónak kell eldönteni.
1. Ez minden csak nem pihenés
Erőss Zsolt, Jerzy Kukuczka ... írják önéletrajzi visszatekintésükben, hogy 8000 méter környékétől már nem lehet pihenni. Az ember úgy gondolja ledől 2 órát pihenni aztán frissebben folytatja a mászást. Azonban itt a pihenés is komoly energiákat emészt fel. Lefelé vagy fölfelé, de menni kell.
Gondolom ezt nem kell magyarázni. Tartani a súlyt minden csak nem pihenés.
2. Pár levegővétel szünet, aztán indulás tovább
A már említett hegymászók írják: 8000 méter környékétől gyakran pár lépés megtétele után a jégcsákányra támaszkodva pl 10 levegővétel szünetet tartottak. Majd ismét pár lépést tettek.
Ezt a módszert a lökésnél átvettem. A sorozat vége felé járva 5-7 levegővételnyi időt tartom a súlyt tartóban. Utána jön a következő ismétlés. (Arra azért fel szeretném hívni a figyelmet, hogy nagyon ritkán szoktam bukásig edzeni, elmenni....)
3. A cél elérése nem feltétlenül euforikus érzés
Kukuczka írja valamelyik nyolcezresével kapcsolatban. A hegy tetejére felérve készített pár csúcsfotót, emléktárgyat helyezett el. Közben pedig csak az járt az eszében: Minél hamarabb le innen.
A bejegyzést Kukuczka: Függőleges világom könyvének előszó rész záró soraival fejezném be.
"A könyv nem ad választ arra az örökké feltett kérdésre, hogy mi értelmük van a Himalája hegyóriásaira tett expedícióknak. Sohasem éreztem szükségét annak, hogy ezt megmagyarázzam. Csupán elmentem a hegyekbe és felmásztam rájuk. Ennyi az egész." Valahol máshol írja vagy írják róla, Ő csak mászni akart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése