Humor, bell, 1949, a tárcsák megjelenése

Garaczi Lászlótól

Hogyan lesz függőség a túlzásba vitt hobbiból.

Eddie Hall 500 kg elemelés.

A pillanat amikor megjelentek a tárcsák és eltűnt a gömb a súlyemelő rudakról.

Muscle Man 1949-es remek edzés videó.

Ukrán tehetségkutató kettlebell bemutató

A 71 éves magyar erőemelő világcsúcsot döntött

Utólag:
Mongólia sasos vadászok.
Ez év júliusában is megrendezték Mongolban a több mint 800 éves múltra visszatekintő nomad olimpiát a nadamot. Ime a beharangozó kisfilm -a zene nem a legjobb :):
A legújabb Kassai Lajos interjú

Gondolatok a magyarok korai történetéről

A MEK oldalán remek örmény forrásokat tartalmazó könyvet találtam. Precíz, igényes mű. Mindig megjelöli a forrást, használ lábjegyzetet sőt örményül és latinul is közöl részleteket. A könyv címe: Lukácsy Kristóf: A magyarok hajdankori nevei és lakhelyei eredeti örmény kútfők után. 

Kettő forrás van amit szeretnék kiemelni. Még annyit a közlés előtt, hogy én másra jutottam a források alapján, mint a szerző.

PDF számozás alapján 276.o.:

Byzanti Faust a hun-örmény háborúról:

A Hunok tudniillik nem sokáig késtek imént nyilvánított szándékuk végrehajtá­sával, mivel 344-ben Kr. ut. már Örményország téréin találkozunk, rabló kalandjaikat ez úttal azonban nem a legjobb szerencsével üző csapataikkal „Azon időben — mond Byzanti — a saját rokona, Chosroes (II-dik) Nagy Armenia királya ellen boszut forraló massageta király Sanesan egybegyüjté Hunjainak nagy számú hadait és hozzájok csatolá a Phoch, Thavasbar, Hétzmadag, Ismach, Kukár, Silp, Palasz, Ekerszun és más népségek csapatait, kikkel aztán csak hamar háta mögé hagyván országa határait, átkelt a Kur folyón, és Nagy Örményországot sergével elözönlötte. 

A Hétzmadag felkeltette a figyelmemet. Madzar stb. írási módokkal találkozunk a forrásokban. Ha ez tényleg az aminek tűnik akkor viszont kérdés a vérszerződés. Már ha volt egyáltalán. Ugyanis az én olvasatomban úgy van értelme, hogy különböző helyről származó törzsek a Magyar törzs vezetésével egyesültek.

Ha a forrást hitelesnek vesszük akkor a magyarok ebben az időben Perzsia területén élnek. Ezt erősítené meg az alábbi forrás is -305. oldal: 

A Magyarok — irja Constantin — még Atelkuza lakhelyökből is elküldöttek kalmáraikat Persia részeiben lakó véreikhez. „Ad Turcos vero — mond — ortum versus in Persidis partibus habitantes, negotiatores suos mittunt etiam nunc ii, qui occidentem incolunt praedicti Turcae, invisuntque illos, et responsa saepe ab illis per hos accipiunt" 

De nézzük a következő forrást 309. oldal:

A hires derbenti okmány tanutétele szerint, mintegy hetven évvel Mahomed születése előtt a Mogolok (Mogor, Magyar) számtalan népei tűntek fel. kik északi Tibettel határos vidékekről szállottak Astrakan síkjaira, itt két ágra szakadtak, melynek egyike a Volga folyó hoszszában északnak, másika pedig tovább nyugotnak tartott, és ezen utóbbi alapította Kaukaziában Madschart . Medicis Mihály örmény térítő két versen látogatta meg Madschar város romjait 1820 és 1828-ban. A romokon fekvő falu ma is Madscharnak neveztetik. „Madschar — mond ő — derék falu 60 mértföld távolságra a várostól (Derbent) északra, melyben mintegy 60 családból álló örmény község létezik. .. . A lakósok általában földmivelők, a föld nagyon termékeny, sok és jó gabonát terein. Madschart temérdek, régi, idomtalan alakú épületek romjai környezik, melyeket a lakósok lassanként lerombolván , a nyert anyagot házak épí­tésére használják ; találtatnak itt óriás szerű földalatti sírboltok és azokban öt sing hoszszu és két sing széles kőkoporsók, melyek fedelein négyszegű emelkedett téren ismeretlen alakú betűk vésvék. 

A régi forrásokban írnak fehér és sötét magyarokról. 

Száz rejtély a magyar történelemből könyv ( Gesta Könyvkiadó Kft. 2001) 18. oldal Fehér és fekete magyarok fejezet:

XI. századi híradás: Bruno püspök elment Magyarország tartományába amelyet Fehér Magyarországnak (Ungria Alba) mondanak megkülönböztetésül egy másik a Fekete Magyarországtól (Ungria Nigra) azért mert a nép sötét színű, mint az etiópok 

Említett könyv 19. oldal:

"István ... király háborúval támadva Fekete Magyarországot..." és 1008-ban egy utazó: "a keleti részek felé hajóra szállván a fekete magyaroknak hirdette az evangéliumot.

Ha elfogadjuk, hogy tényleg bőrszín alapján történt az elnevezés akkor a fennti örmény forrással egybevágna. Valamint egy nemrég lezajlott expedíció eredményével is. A Himalájában hun -???- néptöredéket találtak magyar kutatók -ez nem az Erik  Daniken és hasonló színvonal- akiknek a népzenéje eléggé hasonlít a mi zenénkre stb. Itt a videó 20. perctől van a fent idézett anyag. (A fehér hunok Belső-Ázsiában a videó címe.)

Én nem akarok határozottan állást foglalni ebben a kérdésben. Csupán azt mondanám, hogy a jelenleg rendelkezésre álló források alapján -amik tételezzük fel kiállták a forráskritikát- úgy tűnik.... Úgy tudom a tibeti buddhista kolostorok könyvtárai még mindig zárva vannak a kutatók előtt és ha jól tudom a török levéltárakban elég nagy a rendetlenség. Szóval még előkerülhetnek további források.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Lukácsy Kristóf fent idézett könyvében a huszár szavunkat a perzsa hezar szóból eredezteti.

Iszfahan, Zurkhane

Először Omidékról akarok írni.

Az utcán sétálok és próbálok szállást keresni amikor ők azt mondják gyere hozzánk. 4 éjszakát voltam náluk ingyen. És szintén ingyen etettek, itattak, Nagyon sokat segítettek. A hegyen jól leamortizáltam magam. Náluk születtem újjá. Az apa angolul én perzsául kezdtem el tanulni. Az apa győzött de szerintem azért mert plusz leckéket vett. Utolsó reggelen Good morning How are you kérdéssel fogadott. Az unokával felejthetetlent röplabdáztam ülve a perzsa szőnyegen. Jó nagyokat nevettünk bár nem értettük egymást. Nekik köszönhetően jutottam el a helyi zurkhanbe valamint Ali-t megkaptam egy napra idegenvezetőnek..... Óriási köszönet Nekik.

A helyiek Zurkhune módon ejtik. Legalább 1000 éves múltra tekint vissza ez a iráni tradíció. Ma már az Unesco világörökség része.

A bejárati ajtó

Arra lépünk be, hogy az énekes gyakorol. Fantasztikus hangja van. Zeng a terem és libabőrös a hátam. Kiderül Ő most Irán legjobb zurkhane énekese. Elhiszem. Ő az Irán szerte híres Faramarz tanítványa. De ő már sajnos meghalt.

8 körül kezdenek. 

Első blokk bevonulás, üdvözlés kb. 5 perc:

Zenére vonulnak be. Természetesen a hagyományoknak megfelelően az egész edzés alatt a Királyok könyvéből Ruszlan hősről énekelnek.

Ezt követi egy üdvözlős -Allah és mindenkit rész.

Második blokk karhajlítás kb. 10 perc:

Ez a kiinduló pozíció. Ütemre végzik a karhajlítást. Kb. 20 s ként egyet. Eleinte a kiinduló pozícióban 3 rúgózás van hátrafelé de ezt később elhagyják. Az utolsó percre adott ütemre 3 ismétlést hajtanak végre egymás után. Utána 5 perc szünet van. Senki nem hagyja el a porondot. Beszélgetnek.

Második blokk kb. 10 perc:

Csak ezután jön a zenés helyben táncolós gimnasztikai rész Érdekes, hogy van aki nem jöhetett ki hanem az öltöző előtt -ahonnét ráláthatott- végezte az összes gyakorlatot. Kép jobb széle

Ezután is 5 perces pihenős rész jön. 

Harmadik blokk kb. 5 perc:

Buzogánnyal zsonglőrködés. Ezt csak egy ember hajtja végre. A többiek nézik. Mondták, hogy miattam kicsit szélesebben mutatják be a zurkhane-t. Ez úgy gondolom miattam került be. Máskor nem igen lenne.

Negyedik blokk kb. bő 5 perc:

Végre előkerülnek a buzogányok. Viszont nem olyan sokáig. Videó itt és itt.

Ötödik blokk:

Kettő ember előveszi az alábbi eszközöket és pár ismétlést hajt végre velük - fej fölött balra jobbra mozgatják. Inkább csak a bemutatás kedvéért.

Hatodik blokk bő 5 perc:

Ebben mindenki egyesével részt vesz. A tengelyük körül forogva -mint a zsonglőrködő- igyekeznek minnél több kört megtenni a porondon. Érdekes, hogy a buzogány bajnok bírja a legtobább. Számomra ez a rész egyértelműen az iszlám keringő dervisek irányzatát jutattja eszembe. Később kerülhetett a zurkhane-ba. Elnézést erről nem készítettem anyagot.

Hetedik blokk:

Kivonulás.

Ezután lehetőséget kaptam, hogy kipróbáljam a buzogányt a küzdőtéren. 

Bármennyire is feszítettem a dolgokat nem válaszoltak az edzésmódszerrel, sérülés megelőzés sérülés kezelésekkel kapcsolatban. (Több alkalommal el kellett volna mennem akkor talán válaszolnak.) Csupán a bajnokkal kezelhettem. De így is nagyon örülök. Régi álmom valósult meg.

Véleményem:

Fantasztikus élmény volt. Életem egyik nagy napja, pillanata közé tartozik.

A zene, az énekes fantasztikus de szerintem ha minden edzésen ezt kellene hallgatni megunnám.

Érdekes volt, hogy erőnléti résszel kezdtek nem pedig gimnasztikával. 

Amúgy nekem nagyon merevnek tűnik. Ez a hagyomány és kész. Egyéni sajátosságok, adott forma figyelembevétele nincs. Nem nyitott -pl ha mobilitással kapcsolatban van új fejlemény a világban- hanem zárt rendszer.

Sorozat és ismétlésszám mintha nem lenne csupán időre hajtják végre a gyakorlatot. De erről határozottan nem tudok állást foglalni.

Van ahol azt olvastam addig csinálják amíg kényelmes. Itt azonban pl a kezdő erőnléti részen volt aki rázta a kezét de tovább kellett/ akarta (????) csinálni.

Érdekes, hogy van aki hamarabb jött és gyakorolt volt aki maradt még gyakorolni. Ez abszolút új infó volt. Szóval nem csak közösen lehet.

Damavand 5671 m (Irán)

A hegy lábánál fekvő Polourig:

Először látom élőben a Damavandot

A teheráni coachsurfer oldalon foglalt szállás -is- pocsék volt. Nem tudtam pihenni. Ehhez még hozzájárult, hogy a metrón tömegben hátamon a nagy csomaggal utazni sokat kivett belőlem.

A neten írtak alapján a nyugati -központi- buszállomásra mentem. Hatalmas pályaudvar. Fél órás keresés után megtaláltam a várakozó-jegykiadó épületet. Itt kiderült Polourba nem innét hanem Tehran keleti részéből Tehransha állomásról indul. Igy elmentem Teherán keleti végébe. (A reptér miatt végigjártam előző nap a déli metró részt egészen északig, mert ott volt a szállás. Szóval rengeteget metróztam.) Tehransha metróállomásról kiszállva még hosszas kérdezgetős sétálós út vezetett a buszállomáshoz ahol végre sikerült jegyet vennem a 10 perc múlva induló polouri buszra, Itt ért a következő meglepetés. Fapados buszra vettem jegyet. A kb. 40 km-es út 1100 Ft-ba került. Ebben benne volt a korlátlan vízfogyasztás, kaptunk kis doboznyi édességet, fél liter rostos gyümölcslevet, hatalmas hely a lábnak éééés légkondis a busz. Később még rengeteget utaztam busszal. Minden fapados járat ilyen volt. A hosszabb utak során kettő és fél óránként megállt a busz pihenni. Mindig a buszsofőrnek 1-2 segédje volt aki ellenőrizte a biztonsági övet- becsatoltuk-e- segített a csomagpakolásnál (amire lehetett számot tettetni az elkallódás elkerülésére). Az utak mindig kiváló minőségűek. Pár alkalommal 6 sávos -3 oda 3 vissza- pályán mentem. Teherán felé kilométeren át kivilágítva.

Az alaptáborig:

Csütörtök-péntek itt hétvége. Szinte minden zárva esetleg este kinyit pár üzlet. Én pénteken mentem Polourba. Itt több probléma is felmerült amit 4 óra alatt tudtam megoldani.

Az írtakkal ellentétben nem tudtam turista gázpalackot venni. Mindenütt egybeépítve volt a fej résszel. Óh mondom akkor nem hoztam volna az égő részt. A minőség ellenőrzés 3 s volt. Levette a polcról, bekapcsolta, begyújtotta aztán el is oltotta. Se doboz, se garanciális papír, se blokk, se nyugta. Jónak és telinek tűnt. Muszáj volt megvenni. Ezt egybekötöttem a pénzváltással. Ugyanis a valutaváltóra azt mondták menjek Teheránba -ahol zárva vannak a váltók- vagy menjek északra a Kaszpi tónál fekvő Amolba. Kösssz. Mondtam dollárral fizetek és rialban adjon vissza. Bő fél órát álltam a boltban. Többen bejöttek nézni a jelenetet. A csávó telefonál elkéri a pénzt kisétál vele, visszajön. Ha nem jött volna elviszem a fél boltot. Többször kérdezi eredeti? Végül a pénztárgépből visszaadnak rialba. Óh mondom erre vártam amikor a pénztárgépben végig volt ennyi pénz.

A csúcsengedélyt már megvettem az ide érkezésem után úgy egy órával.. Az iráni hegymászószövetség irodája azonban nem Polourban van hanem attól 3 km-re Reyneh felé.

Elindulok az úton. Intem le az autósokat. Akik az alaptáborba hivatalosan fuvaroznak drágák de mást meg nem találok. (Elvileg autóval könnyű feljutni az alaptáborig.) Energiát kell spórolnom. Sokat kivettek az előző napok. Akik kifejezetten ezzel foglalkoznak bődületes 900 000 (9000 Ft) rial árat mondanak a kb.15-20 km-es útra. Ahogy battyogok megáll egy autó. Persze a csávót ismerem -csak a bádogosnál nem jártam még. Mondja elvisz az iráni hegymászószövetség irodájába. Mondom minek? Azt mondja onnét indulnak az autók az alaptáborba. Mennyi lesz? Ingyenes barátok vagyunk. Igy már oké. Az irodában is 900 000 rialt mondanak. De meg kell várni míg 9 fő összejön a buszra. Rajtam kívül senkit nem látok. Mondják min. 2 óra -szerintem nap- míg összejön 9 fő. Kiülök, várakozok és lopom az áramot. A telot fel kell tölteni. Jön egy csávó kisteherautóval. Persze ismerem már őt is. Mosolyogva köszöntjük egymást. Mondja most rögtön felvisz 900 000 riálért. Ezt nem tudom megúszni. Senki nem megy alá. Ráállok és 1 perc múlva indulunk is.

Ellenállhatatlan késztetést érez, hogy megmutassa a fotóit. Közben átmegyünk a másik sávba de itt figyelnek egymásra. (Amikor a reptérről jöttem stoppal az első metróig akkor elnézte a csávó a kijáratot egy kicsit és a sötétben visszatolattunk a leállósávban. Nem tudom melyik volt rosszabb.) Szerencsére mire kezdődik az off road kifogy a fényképből. Kemény az út de ez a iráni Zajnab márka az orosz autók szívósságával rendelkezik. Leesik a toll, a szemüveg, egyik kézzel kapaszkodok de így is hánykolódok. Másik kézzel a mappáját fogom és az aktuálisan leeső dolgokat kell felvennem. Süvít a motor. Egyszer mondja dőljek előre. ???? Igaz még nem vágtam be semmimet de nem is akarom. Csak előre kell hajolnom. Ő is ezt teszi vezetés közben. Előredönti az egybeépített ülést és megkínál vízzel. Ba..... az útra figyelj nem kell víz. Felérünk. Sehol senki pár helyin kívül. Ennyit a neten írt tömegről.

Alaptábor 3000m:

A mecset belső udvarán sátrazhatok. Kapuval szemben a sátram. Pazar.

A neten írták, biztonságosabb a szövetség kempingjében sátrazni. Délután 4 felé van. Már nagyon pihenni akarok. Kérdem merre van a kemping. Egy ösvényre mutatnak. Elvileg közel van. Így szatyorral a kezemben indulok el. 1 órát megyek. 1-2 alkalommal leteszem a cuccot és kimegyek a völgy szélére. Semmit nem látok. A kövek már széttépték a szatyrot ezért előveszem a pótot. Végül visszafordulok. Vagy a szamarakhoz vagy a birkákhoz, attól függően melyik szereti kevésbé a sátorponyvát- felállítom a sátram. Punkt tum. Elég már az egészből. (Anno Mongolban a túravezető sátrára rákapott vagy a kecske vagy a jak. Hogy aztán milyen tejet adott utána arról nem sikerült infot szereznünk.) Mondják jah itt nincs kemping csak 4200 m-en. Óh, ti felküldtetek 4200 m-re délután 4-kor???? Mondják a mecset belső udvarán felállíthatom a sátrat. (Visszafelé meg kinn a vadonban állíthatom fel csak a sátrat. Előttem a lovak, hátam mögött a birkák,kecskék vonulnak.) De holnap mennem kell vagy fel vagy le. Úh. Egy napot akartam itt pihenni. Dögfáradt vagyok. Kemény lesz. Azt mondják 8 óra az út odáig. (És ők délután 4 kor oda irányítottak.)

4200 m:

Kilátás a sátramból

Naplemente

Direkt lassan haladok. Az ösvény, mintha a Tátrában járnék. csak ha felnézek a csúcsra akkor kerülök vissza Iránba a Damavand hegyre.

11 órakor egy Colaval megrakott szamarat hajtanak fel. Ez az első jó jel. Teljesen egyedül vagyok a hegyen. Délután 1 felé beér egy csapat. Mondják 1 órányira van a 4200 m fekvő menedékház. Nagyon megörülök neki. Szóval nem 8 óra az út... (Nem emlékeztem 8 órára az olvasottakból és tényleg rövidebb.) Az utolsó pár száz méteren 30-40-50 méterenként -attól függően hol van pihenésre alkalmas kő- meg kell állnom pihenni.

Halál fáradtan dőlök le. Húslevest főzök. Vasárnap van. Egész nap ez a kaja járt az eszemben. Jó sz... lett. Később kiderül itt minden étkezés után hányingerem van. Valamint itt ha pihenek is sok energiába kerül. De ezt csak később veszem észre.

A víz nagy kérdés. A tartályban lévő víz nem iható a helyiek szerint. De a többi turista -alig vagyunk a hegyen- azt mondja semmi bajuk. Forrás sehol -pedig olvastam róla- csak lefelé futó vezetékek vannak. Először veszek vizet aztán óvatosan kipróbálom a tartályos vizet. Színre, szagra, ízre jónak tűnik. Öreg hiba, víztisztító tablettám nincs. Mivel 300 ft másfél liter víz a menedékházban és mivel nincs bajom a tartályos víztől így én is átállok arra. Felforralni nem tudom. Örülök ha 4-5 főzést kibír a gázfőzőm másrészt a szél miatt fekszik a láng hiába építek kő védőfalat. 

4200 méteren 1.nap:

A vacsorarendelés -a menedékházban egy étkezést per nap megengedhetek magamnak de csak max 3 alkalommal- szinte tökéletesre csiszolódik. Bemegyek. Magamra mutatok kettő kézzel .Egyik kézzel a tűzhelyre, másikkal az étkezőre. Majd odamegyek az órára és a 6 számra mutatok -az ujjakkal mutogatás semmit nem jelent. A csávó odamegy a polcra felmutat egy konzervet. Félhomály van  a menedékházban. Amikor a tésztát vettem lámpával világítottam, hogy megtaláljam a polcon. Spóroltam volna -anyagilag- ha lentről viszem fel, de akkor nem biztos fel tudom hozni. Így is nagyon kemény lett. Pont a határon voltam. Mondom oké csak jó sok legyen. Odamegy az iráni betűs ártáblához és rámutat egy sorra. Oké csak sok legyen. Majd beüti a számológépbe így arab betűkkel is látom az árat- 2000 Ft. Olyan adagot kaptam hogy nem bírtam megenni. Ezt a magasságra fogom. Az egy tál kajához 3 kanalat és egy villát kapok. Túltermelés van kanálból Iránban????

4200 méteren 2. nap.

Kis sétát teszek felfelé. Ééééés találok egy gleccserpatakot a közelben. De ekkor már a tartályos vízen vagyok. Mindegy most már. Ha ki is fejlődik valami habtestemtől idegen létforma majd specialban megoldom - max otthon. Amúgy ezt meg -gleccser víz- le kellene szűrni a benne lévő apró kőszilánkok miatt. (Mai napig semmi bajom a tartályos víztől.)

Beszélek az ír csapat vezetőjével akik holnap reggel mennek a csúcsra. (Mások nem mennek, kevesen vagyunk a hegyen.) Megengedi, hogy lehetek mögöttük. Így biztonságosabb. Nem kér érte semmit de az egyik magammal hozott magyar szuvenírt -egy népi hímzéses terítőt- odaadok Neki. Jó időt mondanak holnapra. Nekem egy dobásom van. Kajám sincs több és van más programom Iránban. 

Este világossá válik számomra a társadalmi rétegzettség a hegyen. Vannak a plebejusok akik kinn a vadonban sátraznak és hoztak magukkal kaját. Csak néha tévednek a menedékházba. Vannak a patríciusok akik benn laknak, benn esznek a menedékházban. És vannak a helóták, a helyiek.

Csúcshódítás.

5:40 kor nagy tempóban elindulunk, Ennyit arról, hogy "Mi lassúak vagyunk." Keményen, oroszosan a sziklás részen. Pedig bal oldalt olyan szép szerpentines rész van. Igaz talán később a sziklás részhez csatlakozik. Akik 5 kor lámpáztak a hegyen -mások nem lehettek- reggel 7 körül beérjük. Ekkor tisztázódott a fejemben ha a hegy nem is öl meg akkor az asszony fog. (Egy iráni csaj a vezetőnk.) Pár részen kézzel is kapaszkodni kell. Ha a szlovákok meglátnák akkor 20 méter láncot kitennének. Rövid gondolkodást követően még 40 m-t.

Azért pár alkalommal megállunk pihenni. Ahogy haladunk felfelé egyre rosszabb a gyomrom és később hányingerem is lesz. Hiába iszok sok vizet.

2-3 alkalommal hóesés is elkap minket. Ez itt a jó idő az irániak szerint.

A felső pár száz méter gyönyörű és teljesen más világ. De itt már igazi télies idő van nagy széllel. Plusz a levegőben a kén kigőzölgések miatt kénes illat. Mintha a téli Magas Tátrában járnék -leszámítva a kénes szagot. Az utolsó pár tíz méteren 5 lépésenként megállok 5 levegővétel szünetre. Nagyon kemény. A feljutásnál már csak a végre ereszkedünk vissza gondolat jelenti a  nagyobb boldogságot.

Kérdem a csajt hányadik alkalommal jár fenn. Azt nem tudja csak azt hogy télen 17-szer. Húúú mondom. Kiderül valami rekorder. De nem értem. Talán ő az egyik nő aki a legtöbb nyolcezrest megmászta. Jóhoz szegődtem én is.

Köszönet és gratuláció. Nélkülük nem jutok fel

Lefelé is megyünk rendesen.  De most is párszor megállunk pihenni. Teljesen kész vagyok. Délután 2 körül esek a sátramba. Durván 8 óra alatt megjártuk. Mindenütt 10-12 órát olvastam. 4 órát fekszek nyújtva, mozdulatlanul a sátorban mire lesz egy kis étvágyam. 

Vissza 3000 méterre.

10 óra körül kezdek pakolni. A mobilt akarom még tölteni a menedékházban de most nincs áram. Nagyon lassan megyek lefelé. Ekkor csütörtök van és most először tömeg a hegyen. Minden iráni üdvözöl, kérdezget honnét jöttem, megmásztam-e? mondják üdvözölnek Iránban, Szerintem felállítom a 1000 méter ereszkedésen a legtöbbet kezelő világrekordját. Nagyon barátságosak. Egyik a bőr fél cipőjét el akarja cserélni az én bakancsomra. Persze, hogy nem. Van akik nem tudnak angolul de mellém ülnek. Aztán anélkül, hogy beszéltünk volna mosolyogva, nagy szívélyességgel elbúcsúznak.

Lassan nagy pihenőkkel haladok, de jól vagyok. Mondja az egyik iráni ők fenn aludtak 5500 méter körül. Hát b... meg. Én csak felsétáltam de az összes mesefigurával beszéltem személyesen. Hófehérkétől tudom, hogy már 8 törpe van. Zajlik az élet.

Nézegetem a köveket. Mégiscsak földrajz szakos vagyok. Próbálom feleleveníteni az ásvány és kőzettan órán tanultakat de csak az jut eszembe: az ásvány olyan diszkontinuális, anizotóp térkitöltésű térrács amelynek térrácsai egymással 90 fokos szöget alkotnak. Sokra megyek vele. Azért valami biotit -?- ásványtartalmú -szépen csillog- vulkáni kőzetet elteszek. nem bírom megállni.

Ahogy lefelé lépkedek az ösvényen, mintha a Tátrában lennék. Azonban most ha felnézek csak ritkán látom a csúcsot. Csak akkor ha a szél elfújja a felhőket.

Távok és ételek

Orosz vk.com egyik oldaláról

Olvastam már róla, hogy a régi gömb végű súlyzók belül akár üregesek is lehettek -súlyuktól függően. Viszont ez az első képi bizonyíték erről. Legalábbis számomra. Természetesen oroszoktól szereztem a képet:

Verekedés testépítők között a tükör miatt:

Johnny Benidze újabb komoly eredménye.,...

1800-as évek közepéről 32 kg-os (2 pudos bell)