A pálya eleje felé tartok. A ló, eddig minden fűszálat meg akart kóstolni, de most már nem. Tudja ő is jön a következő futam. Ha szüksége van még a kanyarban megáll és elvégzi. Utolsó igazítás a vesszőkön. Ráfordulunk a pályára. Lépés, ügetés, vágta. Nem elég gyors, gyorsítom. Belépek a pályára, innét kezdve megszűnik minden csak a cél van. Fogalmam nincs pontosan mit csinál a ló. 100%-ban megbízok benne. Miközben halad én mint a mérgezett egér töltök, lövök. 1-2 vágtaugrás és ismét betöltve, kifeszítve az íjam. 5 cm-el lentebb csapódott a vesszőm a pontot érő első körtől. Kit érdekel? Ha el kezdek vele foglalkozni, mérgelődni a többi vesszőm se talál be, sőt volt anno amikor 2-3 vesszővel kevesebbet tudtam kilőni ilyenkor. Majd a következő. Ridegnek kell lenni, mint a természetnek. A ló hirtelen kicsit jobb szélére megy a pályának. Nem gond, töltök, lövök. Jön a hátulsó cél, egy vágta ugrás és a súly pontom már a jobb oldalán van- így könnyebb hátralőni. Persze eközben is, mint a mérgezett egér töltök, lövök. Olyasmi ez, mint amikor a bábmester a kezére húzza a bábot és a báb elkezd élni. Az én kezeim között meg az íj, vesszők... kezdenek el élni, egyre jobban. Kifelé tartok a pályáról, egyre távolabb a cél. A ló túl hamar vált át ügetésbe. Ezt a vesszőt már nem lövöm el. Lépés. Kezd visszajönni a "világ zaja". A ló ismét meg akar kóstolni minden fűszálat. Mint amikor a kisgyerek ingyen ehet a Mcdonalds-ban. Noh azért csak eljutunk a cél közelébe. Itt hagyom a lovat, hagy legeljen én meg elmegyek a vesszőkért. Lovasíjászat közben nem tudom mit csinálok, de mégis. Olyan közben ez, mint a semmi, de mégse az.
(Hát így látom én ezt most...)
(Hát így látom én ezt most...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése