Régebben a magyarok korai története érdekelt, Aztán belefáradtam a sok elméletbe, az adott források különböző értelmezésébe. Rosszabbik esetben forrás sincs megadva. E helyett egyre inkább a hitük felé fordultam.
Azt ma már szinte minden kutató elismeri, hogy a magyarok őseit a hunok között kell keresni, Így a hunokra vontakozó, vallási életükről szóló forrásokat a magyarokra is lehet vonatkoztatni.
Külön felhívom a figyelmet Obrusánszky Borbála-Marácz László: A szkíta népek hitvilága című könyvre -igazából több tanulmány "gyűjteménye". (Hun-Idea, Budapest, 2010) Ebben a könyvben kimutatják a kutatók a kereszténység valamilyen ágát vagy manicheizmust vagy zoroaszter vallást -attól függően melyik században járunk- az eurázsia nomádoknál.
A fennt említett könyvben Winkler Gusztáv felteszi a kérdést tanulmánya végén-68.o.:
"De akkor miért írnak (főként külföldi) krónikák a "honfoglaló" magyarok erélyes módszerekkel történő keresztény hitre térítéséről, a "pogány" lázadásokról?"
Eddig ők. Most jövök én.
Szent László I. törvénykönyv 22. szakasza:
Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.
Dasxuranci krónika II. könyv 26. fejezet:
Előzményként annyit érdemes tudni ez a krónika a kaukázusi albánok történetével foglalkozik.
A II. könyv 26. fejezet előzménye "Dzsuansher, albán fejedelem, aki 662-ben legyőzte a kazárokat, majd 664-ben szövetséget köt a hunokkal s feleségül veszi Alp elteber, hun fejedelem lányát (II. 26, p. 122), 681-ben tisztázatlan körülmények között meghalt. Halálát a hunok meg akarják bosszulni, de Varaz-Trdat fejedelem, Dzsuansher utódja ekkor keresztény hittérítőket küld a hunokhoz, hogy a hadjárattól eltérítse őket. A hittérítő albán püspök, Iszrayel társaival 682-ben érkezik a hunok fővárosába (más hun falvakról és városokról is beszámol a krónika). A krónika egy szemtanú hitelességével tudósít a hunok életéről, környezetéről, szokásaikról (Szalmási Pál fordításában)"- a virtus.hu oldalról
Alább idézem a részleteket, szintén a virtus.hu oldal A Kaukázusi albánok és a sztyeppei népek cikkéből:
„A tűznek és a víznek mutattak be áldozatokat, és az utak bizonyos isteneinek, imádták a holdat és mindenféle teremtményt, amely rendkívülinek tűnt a szemükben...
„a napot és a holdat imádjátok, …
„a napot és a holdat imádjátok, …
a vizeknek visznek áldozatot, …
a sűrűlombú fáknak mutatnak megszentelt áldozatot, …
sárkánykígyók (örm. visap) arany és ezüst ábrázolásait aggatják magukra.”
a sűrűlombú fáknak mutatnak megszentelt áldozatot, …
sárkánykígyók (örm. visap) arany és ezüst ábrázolásait aggatják magukra.”
„A magas és sűrűlombú tölgyfák közül (amelyek az utálatos Aspandiatnak voltak szentelve, ezek mellett mutattak be neki lóáldozatokat, a lovak vérét a fákra loccsantva, a ló fejét és a bőrét pedig a fák ágaira aggatva) megparancsolta a püspök, hogy vágják ki azt, amelyik (mintegy) a feje és anyja volt az összes többi magas fának, és amelyet a hunok országában sokan imádtak, közöttük a fejedelem és a főemberek is, mivel isteneik megváltójának, életadójának és minden javak adományozójának tartották. Amikor híre ment, hogy parancsot adott az óriások (-nak szentelt) hatalmas fa kivágására, amellyel mindannyiuk vesztére botránkoztak, a varázslók, táltosok és bűbájosok a főtáltossal együtt jajveszékelésben törtek ki…”
Jelenleg ennyi áll rendelkezésemre de az egyezés így is szembetűnő. Ezzel szemben például a voguloknál, osztjákoknál -most írhatnék finnugor nyelvcsaládot de az elég rossz lábakon áll, Hollandiában már rég megszüntették- medveének, medve áldozat található. Ezenkívül rengeteg bizonyíték szolgál arra, hogy a hunokhoz van közünk. De ennek az írásnak most nem ez volt a célja.
Úgy gondolom ha voltak is olyan magyarok akik a kereszténység valmilyen ágát gyakorolták nem ők voltak a többségben.
A fekete és fehér magyarok kikről a kortárs Adomarus Cabbanensis is ír majd esetleg egy másik írás tárgya lesz.
Végezetül egy idézet Mo Sixin dharma király: Panaszdal az állandótlanságról manicheus szövegéből -A szkíta népek hitvilága, 95.o.:
"Messzire kell hagynunk a rajongó, hő szeretést is,
Elnyugodott elmével időzni jó tanításnál."
Utólag: A szkíta népek hitvilága könyv 118. oldalán megemlítésre kerül a Dasxuranci krónika és a tanulmány szerzője felhívja a figyelmet a benne található pogány hun szokásokra. Azonban szerintem ezt jobban és részletesebben ki kelett volna emelni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése