Nagyon élvezem!
Amíg lövök mindig leveszem a kesztyűt. A mai nem ment jól. Mindig láttam hova mutat a nyílvessző hegye és ez zavar. Nem vesszőheggyel célzok hanem érzésből. Körülbelül 20 lövés kellett mire ráéreztem. Így 10 lépésnél messzebbre nem merészkedtem. 3/3 találattal fejeztem be.
Ma még vár rám 2 óra tereplovaglás. Ki akarok próbálni egy oroszoktól hallott módszert. 3 réteg színes újságpapírt teszek a talpam alá.
Apámnak sikerült valami monumentális műkőtömböt egybe legyártania. Mondta legutóbb négyen kevesen voltak rá ezért segítsek már holnap arrébb tenni. (Biztos a megrendelő tervezőasztalán jól mutatott.)
Anno amikor még szedtem vitaminokat az egyik cégnél bejelöltem, hogy kérek tájékoztatót. Tegnap megjött a téli katalógus. Ezeket mindig gondosan átnézem aztán gondosan nem rendelek semmit. Az utolsó lapján találtam egy jó sztorit.
Gál László, aki első magyarként ért fel a Lhoce csúcsra -8516 m- oxigén palack nélkül, épp arról mesélt , hogy 7900 m-en a IV-es táborban -35 fokos hideg volt és nagy szél fújt. Valaki közbeszól:
-És ott kinn aludtak?
-Természetesen nem, hanem sátorban.
Még alszok rá párat de normálisabbnak tartom ha a blogomat átírom Bajzáth Attilára. Meg akkor már felteszek egy másik képet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése