(A kép forrása a túrabakancs oldal.)
Tegnap a párommal részt vettünk a Mátra teljesítménytúrán. Az xl -40 km- távot választottuk.
A folyamatos hótaposás, plusz nekem a túrabotok használata komoly terhelést jelentett. A Pisztrángos tóig elég jól álltunk. Azonban innét a Kékesre tartó útvonal rendesen lefárasztott minket. Fenn a Kékesen kettő lehetőség állt előttünk: vagy megvárjuk a 18:15-kor induló buszt (ekkor 16:30-at mutatott az óra), vagy a maradék 8 km-t megpróbáljuk. Utóbbi mellett döntöttünk. Sajnos az egyik elágazást elnéztük. Az itiner piros plusz jelzést írt, de ilyen a környéken nem volt. A piros mínusz jel mellett döntöttünk. Ebből több órás erdei sétálás lett. Eltévedtünk. Aztán este 20:45 óra környékén hétvégi házakhoz jutottunk. Ahol fény szűrődött ki az ablakon bekiabáltunk. Nem tudtuk hol vagyunk és merre van Mátrafüred. A negyedik helyen nyitottak ajtót. Mondta, Mátrafüreden vagyunk és arra kell a központba menni. Nagyon megörültünk neki! Mátrafüredre visszaérve az iskolába mentünk, hogy jelezzük a meglétünket a szervezőknek. Az iskolát azonban sötétbe burkolva és zárva találtuk. Szóval nagyon kerestek és vártak minket.
Most egy darabig nem akarok látni erdőt és gyalogolni sincs kedvem.
Hali!
VálaszTörlésAztán jó lehetett tök sötétben botorkálni lefelé a hegyről...
Ha már majdnem rátok sötétedett a Kékesen, akkor egyrészt a busz nem lett volna jobb megoldás? Illetve a sípályán legyalogolva Mátraháza nem közelebb lett volna?
A telihold volt a lámpásunk. Nekem az a rész tetszett legjobban amikor bagoly kezdett el huhogni. :)
VálaszTörlésNézd a döntésünket 3 dolog támasztotta alá. 2 óra alatt meg tudunk tenni 8 km-t és akkor szintidőn belül megérkezünk. A Kékesről már csak egy ellenőrző állomás lett volna. A harmadik ok, hogy elég fáradtak voltunk és ilyenkor nehéz jó döntéseket hozni. A Kékesre még szintidőn belül érkeztünk.