Még a szovjet rendszer idején Tokarev tudós arra a nagy feladatra vállalkozott, hogy megírja a mitológia enciklopédiáját. A műve elkészült és magyar nyelven is kiadták 1988-ban. Ehhez a könyvhöz sikerült nemrég hozzájutnom. Már az általános címszavak jelentősen mélyítették az íj, nyílvessző és ehhez kapcsolódó mitológiai tudásomat.
Az I. kötet 103. oldalán az általános címszavaknál az íjról, nyílvesszőről és íjászról a következőket írja. Egyes hagyományokban közvetlen kapcsolat mutatható ki a dob és az íj valamint a dobverő és a nyílvessző között. Egyes nyelvekben -pl altaji nyelvek, csagatáj stb. a sámán egyidejűleg íjászt és lövészt is jelent... (Elnézést de nekem az egyik Szent László legendánk (? nem lepődnék meg ha keleten, a végtelen pusztán lenne hasonló történet) jutott eszembe.) A két pont ahol a húr az íjhoz kapcsolódik megfelel a látóhatár keleti és nyugati kapujának illetve a napjárás két fázisának a napfelkeltének és a napnyugtának.-- Az íj fája azonos az alvilággal és így az éjszakával... Azt nem jegyeztem fel de ha jól emlékszek az alsó kar az alsó világot is jelentheti, a markolat a középső világot -ahol mi is élünk- és a felső kar a felső világot.
Mondhatnánk tipikus archaikus világlátás....Anno a lóval kapcsolatban az upanisadokban találtam meg ezt a felfogást. Amikor is a körülöttünk lévő világot mintegy lehozzák a hétköznapokba. Mikro és makrokozmosz....
Az ólommal kapcsolatban a következőt írja. Keménységet, tudatlanságot, makacsságot jelent. Ázsiában boszorkány és démonűző tulajdonsággal ruházták fel. Rögtön Vazul esete jutott eszembe. Így már érthetőbb miért pont ólmot öntöttek a fülébe -ha igaz a történet.... Mondjuk az számomra egyértelmű volt, hogy nem a királyi, Napot jelképező aranyat pazarolták rá....
Türk Tugan Ezgiler (Első szám....)
