Csemegézés, edzések

Oroszország
Tekintetes Kultúrmérnöki Hivatal!
Anatómia 3 D-ben. (Köszönöm Eszter.)

Nagyon jól esik a lovaglás. A bányarészen mindig átvágtázok. Eddig az őr nem engedte ránk a kutyáit. Mög kellene tanulni a karikás ostor használatát. A nádas nagyobbnak tűnik, a mellette lévő fák terebélyesebbnek. Azért csak átevickélünk rajta. Már három ösvényt megpróbáltam. Az egyiken a lovam ijedt meg cseppet, a másikon én. A harmadikon mindketten.
Hagyomány őrzők írták milyen szép az ősz. Mondom be szép is ilyenkor egész nap kinn lenni lúhátun. Nem akar valaki támogatni, hogy kinn lehessek egész nap. Erre ők. Mit ittam, adjak belőle, egy egy akácrúd a kezembe és azon támaszkodva tudok lovagolni.
Edzések jól mennek. Tegnap kis időre megálltam egy kézen, falnál. Nem célom, nem is készültem rá. Katonai kinyomásról szól most a programom. Csak ha hajnalban erre ébredek mondom akkor megpróbálom a tanítványok előtt-közösségben jobb. (Bevillanás edzés.) Nem "nagy" dolog. Csak meg kell találni az egyensúlyt.

Sárguló, hulló falevelek között

Nagyon jól esik a tereplovaglás. Rovom a köröket a tanya- vagy ha úgy tetszik a patakmeder- körül. Jó Isten tudja hanyadiknál tartok.
A bányánál az egyik bejárati részre -két fa közé- drótkötelet feszítettek ki. Be sokszor mentem át arra a túloldalra! Máshova kis árkot ástak, quadosok ellen. Ha nem bambulja el a lovam -fél szemmel mindig a füvet nézi :)- simán átvisszük. Fenn a dombtetőn -honnét már lehet látni a hegyeket- csipkebogyót gyűjtöttem.
Nagy idők jönnek-nekem! Ezt súgja az őszi szél.
A zenéje miatt belinkelem ezt.

Csepin Péter a Fábry showban.

Humor

Nindzsa

H. Béla beszámolója

2011. január 10. megint egy törés. Ha jól számolom ez már a harmadik. Mostanra csaknem minden traumatológussal/sebésszel sikerült megismerkednem a helyi kórházban. Még egy rehabilitáció, még egy mázli, 100%-os a felépülés. Nem törékeny a csontom az orvosok szerint, csak úgy fest rosszul választok igénybevételt.

Indulásként az erőnléti állapotom közelít a nullához. Testtömeg 20 kg-al több mint kellene. Eljött a változtatás ideje. 2011. április 18. Attilával összeállítottuk az edzésprogramomat. Hajrá, lehet csinálni. Az indulás 12 kg-os KB-el történt. TGU-nál reszkettem a súly alatt olyan nehéz volt. A swing ment 16 kilóssal, május 7-én megcsináltam vele az 1000 swinget 1 óra 2 perc alatt.

6 hónap edzésmunka telt el az indulás óta. Attilával időszakosan személyesen, e-mailben és telefonon gyakorlatilag folyamatosan egyeztettünk.

Az eredmény:

- mostanra sikerült 10 kg-ot lefaragni.

- TGU 24 kilogrammal (2 db karonként),

- szakítás 24 kilogrammal (5 db karonként),

- katonai nyomás 24 kilogrammal (4 db 3-as létra)

- 1000 swing 24 kilogrammal 50 perc alatt.

Célok a következő 6 hónapra:

- további 10 kg-ot lefaragni,

- TGU 24 kilogrammal fejlesztése 3 db 4-es létráig,

- szakítás 16 kg 15/15 protokoll 40-40 kör karonként,

- katonai nyomás 32 kg 1 db 3-as létra,

- 1000 swing 32 kilogrammal 50 perc alatt.

Ehhez még annyit szeretnék leírni, hogy KÖSZÖNÖM ATTILA!!

Film ajánló

Filmajánló:
Talpunk alatt fütyül a szél.
Kard és kocka

Olvasd el!

Darázs Ádám -erős ember írása- a facebookról:

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak...

Megjött az eső

Elhozta a pihenést.
A következő a terv- amíg nem jó a pálya. Egy hétig szünetel az íjászat. Utána hetente 3 alkalommal, alacsony lövésszámmal visszatér. Új módszert dolgoztam ki ami eléggé hasonlít a -Kassai féle- lovasíjászat ritmusára. Lovaglásnál az intenzitást veszem vissza. A tereplovaglások során lépés és ügetés lesz. Vágta nincs.
A pénteki tereplovaglás leírhatatlanul jó volt. Részei lettünk a mezőnek, mint a fák és a füvek. Ha egyszer nem jövünk vissza és nem találtok, 800 éves tölgyfa lettünk az erdő mélyén.

Kétezer és a tizenegyben, Mindszent havának 22. napján, a téli napfordulótól 61 napra.