Előre leszögezem nem kívánok állást foglalni az alábbi kérdésben. Csupán, mint lehetséges válasz idézem. (Akit a teljes tanulmány érdekel megtalálja... Elég meredek a gondolat, nem volt könnyű elhatározni, hogy ide írom.)
Az idézet Obrusánszky Borbála-Marácz László: A szkíta népek hitvilága (Hun Idea, Budapest, 2010) könyv 46.-47.-48. oldaláról idézek. A tanulmányt Pásztor Kupán István írta, címe A szkíták bibliai értékelése.
A Biblia Ószövetség részén belül Jeremiás könyvében leírtakat a szkíta népre vonatkoztatják. (Más nép abból a korból nemigen jöhet szóba.)
46. oldal -Jeremiás 5, 15-18:
"... Kemény nemzet ez, ős időből való nemzet ez ....Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek...."
47. oldal -Jeremiás5, 47:
" ... Oh szablyája az Úrnak, meddig nem nyugszol még? Rejtsd el magadat a te hüvelyedbe, nyugodjál meg és hallgass! Miképpen nyughatik meg, holott az Úr parancsolt néki?"
48. oldal - a tanulmány szerkesztőjének összegzése:
"A szkítákat maga Isten bízta meg , hogy vizsgálói, őrállói és próbára tevői legyenek az Ő népének, hogy mezőőrként vegyék körül őket, hogy Isten kardjaként az Ő megbízásából végrehajtsák rajta az úr büntetését. Ők pedig elvégezték a munkát, Ez hálátlan, de Istentől kapott szerep."
Egyszer
Attilának különös álma volt. Azt álmodta, hogy mint gyermek otthon volt
szülei hazában, és háborúsdit játszott pajtásaival, amikor egyszer
csak megnyílt előtte az ég, és leszállt egy ősz öregember, kezében
hatalmas, fényes karddal. A kardot Attila kezébe adta, s Attila úgy
érezte, hogy fölemelkedik a levegőbe és röpül. Alatta elterültek a
végtelen mezők, a folyók, városok. Hébe-hóba suhintott egyet a karddal,
és akkor szétváltak a folyók, lángba borultak a városok, és romba dőltek
országok.
Reggel
Attila összehívta a táltosokat, hogy álmát megfejtsék. S ekkor előállt
Torda, a legvénebb táltos, és imígyen szólt: „Felséges királyom! Az álom
azt jelenti, hogy ha napvilágra kerül Isten kardja, meg fogod hódítani
az egész világot."
Attila
nagyon megörült ennek a jóslatnak, de még nem szólhatott semmit, amikor
a terembe lépett Bulcsú vezére, kezében egy hatalmas, fényes karddal.
„Ez
az a kard, amit álmomban láttam!" kiáltott fel Attila. „Hogy került
hozzád?" Bulcsú meghajtván magát a király előtt, így szólt: „Felséges
királyom, csodás története van ennek, s ha parancsolod, elmondom." S
elbeszélte, hogy egy pásztorfiú a legelőn őrizte a csordáját, mikor
észrevette, hogy egy üszője sántít. Megnézte a lábát, és látta, hogy
megsérült. A vérnyomok után indulva észrevette, hogy egy helyen valami
fényes és éles vas áll ki a földből. Közelebb lépett, hogy kihúzza, hát
egyszer csak láng csapott ki belőle. A fiú megijedt és elfutott, de
azután mégis visszatért, és látta, hogy a vasféle nőttön-nőtt, míg egy
fényes kard bontakozott ki a földből, lángsugarakkal körülvéve.
Mikor a kard már teljesen kint volt a földből, megszűnt lángolni, a fiú megfogta és elhozta Bulcsúnak.
Nagyon
örült Attila a kardnak, és mindjárt ki is próbálta, négyfelé vágott
vele — keletre, nyugatra, délre és északra —, hogy csak úgy zúgott belé.
A nép pedig ujjongva kiáltott fel: ez Isten kardja!.
Érdekességként és zárásként leírom a zoroaszter vallásban milyen tüzeket különböztetnek meg- pontosabban Ahura Mazda milyen tüzeket teremtett:
-ihvarenah: Ahura Mazdában és a királyokban él.
-vohufreiann: az emberekben és az állatokban él
-oruazes: az állatokban és a növényekben él
-vazes: villám tüze
-beehenes: az emberek szükségletét szolgálja, ebből készül a szent behram tűz.
(Az utolsó szakasz forrása Várkonyi Nándor: Az ötödik ember. Ezt a részt ellenőrizzétek le. Régi jegyzet, pár betűt nehéz volt kiolvasni, de nagyon nem fogtam mellé. :))
