Úgy gondolom régen is a hagyomány egy dinamikus változó dolog volt. Például megnézzük a nyergek fejlődését, íjak fejlődést ott legalább is ezt látjuk. Régen aki csatába indult haza akart jönni, hogy aztán mesélje kalandjait unokáinak -is- és lantosok zengjék tetteit. Természetesen volt erkölcs de ha egy nyugati fegyver jobban bejött a harcosunknak azt használta. Ezért azt hiszem aki ma karbon vesszőt használ stb. az közelebb van az ősökhöz. Mai hagyományt -tisztelet a kivételeknek- elég merevnek látom. Van az a történet a három emberről aki Istentől kapott egy- egy aranytallért. Aztán magukra hagyta őket de úgy egy esztendő letelte után visszatért hozzájuk. Ketten befektették az aranytallért őket megdicsérte. A harmadik elásta és amikor visszajött akkor mutatta neki, hogy megtartotta úgy ahogy kapta. Őrá nagyon mérges volt.
De írhatnám a XVIII. századi magyar költőt ismét. "Gyáva az ki az ősök tettei mögé bújik." Vagy a Ghymest, ha az ősöd visszajön büszke legyen rád.
(Most ezt hallgatom.)
De írhatnám a XVIII. századi magyar költőt ismét. "Gyáva az ki az ősök tettei mögé bújik." Vagy a Ghymest, ha az ősöd visszajön büszke legyen rád.
(Most ezt hallgatom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése