Láss sokat, tanulj sokat, szenvedj sokat -ez az út vezet a bölcsességhez. Kelta mondás
2012. augusztus 2., csütörtök
Gabriella beszámolója
Kedves Attila!
A teljes kikapcsolódást nyújtó tevékenységemhez, amit én agymosásnak
nevezek állóképességre és némi izomerőre van szükség.
Futok és ebben az évben egy barátunk javaslatára elkezdtem kettlebell
edzésekre járni.
Első alkalommal nem kaptam golyót, az alapvető mozgásformákat
gyakoroltatták velem. Megnyugtatott, hogy óvják a derekamat és az
ízületeimet. A teremben kb. 15-n voltunk, de mindenki egyénileg edz
Attila útmutatásai alapján. Ő pedig éberen figyel, magyaráz, javít,
hogy a mozgás pontos legyen, ami mint később rájöttem nagyon fontos.
Így kettlebell nélkül kicsit idétlennek éreztem magam, épp ezért
nagyon igyekeztem, aminek az eredménye egy olyan izomláz lett, hogy
napokig nem tudtam rendesen járni , csetlettem, botlottam, mint
Chaplin.
A következő óráktól már megkaptam a vasgolyót és igyekeztem az előírt
feladatokat végrehajtani.
Életvitelem miatt most csak heti egy alkalommal járok, ami kevés, de
mégis nagyon sokat erősödtem. Változó korban vagyok és a legnagyobb
problémám, hogy főleg reggelente olyan merev vagyok, mint egy
terminátor. Nagyon sokat lazultam, néha érzem korábbi rugalmasságomat.
Nagyon szeretek enni, és az utóbbi időben étkezéssel kapcsolatban
állandóan azzal foglalkoztam, hogy hogyan fogjam magam vissza, most
viszont nyugodtam eszem kedvemre és nem híztam. Kicsit majd kell
fogynom, de most megajándékoztam magam a gondtalan evés örömeivel.
Kezdetben meglepő módon az órák utáni napon viharos jó kedvem volt,
szinte eufóriás állapotban voltam, meglepődtem, de minden alkalommal
észleltem. Sajnos, vagy nem, ebben a formában ezt már nem érzem, de
tény, hogy összességében energikusabb, jobb kedvű vagyok.
Ily módon felkészülve immáron harmadszor elmentem "agymosó" túrámra, a
hegyek közé, kelttersteig ( via ferrata ) túrára. Ez biztosított,
nehezített túrázást jelent. Sokkal jobban ment, mint korábban, nem
fáradtam el annyira, pedig nehezebb útvonalakat jártunk be.
Az agymosás tökéletes volt.
58 éves vagyok. Még nagyon sok szép túra vár a hegyekben.
Köszönet Attilának.
2012. január 7., szombat
Tamás véleménye a kezdő kurzusról
-Mire??
Valahogy így történt az első találkozásom a test edzésének ezen formájával. A beszélgetést lázas keresés követte a különböző videómegosztó portálokon és fórumokon. Olyanokat olvastam róla, hogy rövid időn belül érezhető fejlődés tapasztalható az erő és állóképesség terén, élsportolóknál is bevált ez a módszer, stb. Én eléggé szkeptikus vagyok, ha testedzésről van szó, hiszen a mai világban gyakran olvashatunk különböző "csodamódszerekről". A kettlebell is számomra ebbe a csoportba tartozott, de gondoltam: a puding próbája az evés, hát vágjunk bele. Maximum ha nem hozza a várt eredményt, akkor úgyis abbahagyom. Sportolói múltam a fociban merül ki, igaz, már több mint egy évtizede kergetem a labdát amatőr szinten, valamint néha-néha lenéztem a konditerembe a sok kigyúrt kopasz közé, ám valamiért nem éreztem jól magam közöttük.
Aztán eljött az első edzés. Majd az elsőt követte a második, a harmadik, a negyedik, és hirtelen azon kaptam magam, hogy eltelt 3 hónap! Minden egyes edzést úgy vártam, mint kisgyermek a Mikulást. Ez nagyban köszönhető a változatos gyakorlatoknak, az intenzív edzéseknek, melynek végére rendszerint patakokban folyt rólam a víz, és végül, de nem utoljára az edzőnek, a mesternek, Attilának! Látszik rajta, hogy szereti amit csinál, és mellette persze nagyon érti is a dolgát. Személyében egy rendkívül felkészült, szimpatikus embert ismertem meg, aki odafigyel mindenkire. Minden gyakorlatot hihetetlen pontossággal mutat be akár többször is.
A csoport nem túl nagy létszámú, de a haladók közül sem érzi magát senki felsőbbrendűnek a társánál, mondhatni családias a hangulat. Így visszagondolva az elmúlt időszakra azt mondom: áldom az eszem, hogy belevágtam! Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, aki bármennyit is szeretne törődni a testével vagy csak szeretné magát jobban érezni a bőrében kortól és nemtől függetlenül. És úgy volt, ahogyan sok helyen leírták: rövid időn belül nőtt az állóképességem, és szemmel is érzékelhetően izom is került rám.
Tehát fiúk-lányok, találkozunk a következő edzésen!
2012. január 4., szerda
Márton véleménye a kezdő kurzusról
A helyszín: Az edzőterem szó szerint Miskolc centrumában van, jól megközelíthető. A helyiség tiszta, kulturált, még egy szép nagy tükörben is nézhetnéd a gyakorlatok helyes kivitelezését - már ha sípoló tüdőd, vagy a szemedbe folyó izzadság épp engedi. Egyébként nem kell magad ellenőrizni, az edző azonnal korrigál, ha valamit nem jól csinálsz.
A sporteszközök: Nincs hiány belőlük, jut mindenkinek, kicsinek és nagynak. Az edző még buzogányokat, kötelet is hoz, van húzódzkodó állvány - minden adott hogy férfivá válj, persze csak ha ez a célod és van akaratod - legyél fiú vagy hölgy.
Az edző: Hatékonyan, változatosan tanítja a gyakorlatokat. Nincs két egyforma edzés, a kezdő kurzus 3 hónapja minden monotóniát nélkülözve, villámgyorsan elszállt. Hiteles és jó szándékú ember, néhány szemléltető mutatványát látva pedig azonnal megértem, hogy miért ő a mester. Jól felkészült és rendszerszerű tudása több mozgásformát ötvöz (kettlebell, SMR, buzogány, stb.).
Sporttársak: A kezdők között ott van az ifjú titán, a tisztes családapa és a fogyni vágyó anyuka egyaránt. Itt mindenki egyenlő. Számomra talán csak a haladók egyenlőbbek, habár ők maguk mindig kedvesen, széles mosollyal köszöntenek: teljesítményük tiszteletet parancsoló, ami az edző munkáját is dicséri.
Eredmények: Állóképességem javult, az izomtömeg és tónus nőtt. Lassan rájövök, hogy hol is tartok: amíg 10db szakítás után levegőért kapkodok, miközben Pavel szerint az USSS tanoncok 10 percig is bírják a strapát, bőven van lehetőség fejlődni.
A jövő: Kettlebell nélkül jelenleg elképzelhetetlen. A harangsúlyzóhoz hasonlóan kerekebb lett az életem és egy nagyon szép élményként tekintek vissza az elmúlt 3 hónapra. Köszönöm Attilának, a sporttársaknak és az RKC rendszernek.
2012. január 3., kedd
Vélemény a 3 hónapos kurzusról
A végére csak egyet tudok mondani: Nagyon szépen köszönöm Attila.
2011. október 24., hétfő
H. Béla beszámolója
2011. január 10. megint egy törés. Ha jól számolom ez már a harmadik. Mostanra csaknem minden traumatológussal/sebésszel sikerült megismerkednem a helyi kórházban. Még egy rehabilitáció, még egy mázli, 100%-os a felépülés. Nem törékeny a csontom az orvosok szerint, csak úgy fest rosszul választok igénybevételt.
Indulásként az erőnléti állapotom közelít a nullához. Testtömeg 20 kg-al több mint kellene. Eljött a változtatás ideje. 2011. április 18. Attilával összeállítottuk az edzésprogramomat. Hajrá, lehet csinálni. Az indulás 12 kg-os KB-el történt. TGU-nál reszkettem a súly alatt olyan nehéz volt. A swing ment 16 kilóssal, május 7-én megcsináltam vele az 1000 swinget 1 óra 2 perc alatt.
6 hónap edzésmunka telt el az indulás óta. Attilával időszakosan személyesen, e-mailben és telefonon gyakorlatilag folyamatosan egyeztettünk.
Az eredmény:
- mostanra sikerült 10 kg-ot lefaragni.
- TGU 24 kilogrammal (2 db karonként),
- szakítás 24 kilogrammal (5 db karonként),
- katonai nyomás 24 kilogrammal (4 db 3-as létra)
- 1000 swing 24 kilogrammal 50 perc alatt.
Célok a következő 6 hónapra:
- további 10 kg-ot lefaragni,
- TGU 24 kilogrammal fejlesztése 3 db 4-es létráig,
- szakítás 16 kg 15/15 protokoll 40-40 kör karonként,
- katonai nyomás 32 kg 1 db 3-as létra,
- 1000 swing 32 kilogrammal 50 perc alatt.
Ehhez még annyit szeretnék leírni, hogy KÖSZÖNÖM ATTILA!!
2011. augusztus 9., kedd
Utolsó óra, Tiszaújváros
2011. március 29., kedd
Törzserő ?, beszámoló
Anikó beszámolójából részlet:
"... Asztmás tüdőm már nem kér annyi gyógyszert a napi kettő be fúvást felváltotta a heti kettő..."
2011. március 26., szombat
Első mezőkövesdi KB Intro

"Nekem nagyon tettszett, jól átmozgatott, teljesen más érzés volt, mint a kondi vagy az ökölvívás. Volt pár sérülésem de úgy éreztem, hogy ez jót tett az ízületeimnek... Ha lesz legközelebb jönni fogok..." Zoltán
"Jól éreztem magam. Hasznosnak találtam a szemináriumot. Még jobban felkeltette az érdeklődésemet a kettlebell iránt. Valószínüleg hamarosan fogok veni magamnak otthonra is. ... Ha lesz legközelebb jönni fogok... Köszönöm, hogy itt lehettem!" Gábor
2011. január 10., hétfő
Szoták Renáta beszámolója
Akkor legfeljebb azt válaszoltam volna, hogy biztos egy új divat márka amerikábólJ
Ehhez képest jelenleg ódákat tudok róla zengeniJ
2 éve abba hagytam a kézilabdát és kb féléve jutottam arra a szintre, hogy hiányzik valami!
Mindenképpen olyan mozgásformát kerestem ami nem a „kisasszonyok” sportja.
Az interneten találtam rá az RKC-ra minden létező cikket elolvastam…és elmentem az első edzésre! Hiába is gondolkodom, negatív dolgot nem tudnék említeni (a 4üteműn kívül)J
Attilának a szakmai felkészültsége és elszántsága lenyűgözött, abszolút biztonságban éreztem magam az edzéseken. A kézilabda edzésekről általában úgy mentem haza mint akit halálra hajtottak…fáradtan, nyúzottam, viszont az RKC órák után még éjszaka 1-kor is ezerrel pörögtem!:)
Köszönhetően annak, hogy mindig maradt bennem tartalék edzés végén.
Az edzések jó hangulatúak, dinamikusak, a koncentrációm mindenképpen jobb lett! Hétről hétre egyre erősebbnek éreztem magam… vajon mi lesz 1 év múlva?! J
Régebben küzdöttem derék illetve térd fájdalommal most viszont egyáltalán nem.
Összességében fittnek, egészségesnek, erősnek érzem magam.
Köszönöm Attila!:)
2010. november 16., kedd
Beszámoló
2010. szeptember 11., szombat
SMR system beszámoló
Mottó: Ez itt nem a reklám helye!
Történt, hogy egy erőállóképességi versenyre való felkészülésem során - a megmérettetés előtt 2 héttel - megsérültem. Felhúzás gyakorlatot csináltam, a 2. szériában annyira közel mozgattam a rudat a testemhez, hogy a mozgás alsó szakaszában teljes erővel belehúztam a 100 kg-ot a lábszáramba. Elektromos ütésként a fájdalom a derekamtól az agyamig hatolt. Ledobtam a súlyt, a földre rogytam, szitkozódtam, hogy nem lehetek ilyen béna. Hiszen a gyakorlat kivitelezésénél pontosan a gerincet minél inkább mentesítő - a láb- és farizom erejére épülő - technika vezérelt, de "túl szorosra" sikerült. Nagy nehezen összeszedtem magam, a fekvenyomást - a mumus gyakorlatomat - letudtam úgy, hogy nyomás közben nem tudtam a padlóra letenni a talpamat. A nap további részén következetesen mozogtam, fekete nadálytővel kentem a fájdalmas területet, tudtam ha megpihen akkor a mozgásom nullára korlátozódik. Kénytelen kelletlen másnap elmentem orvoshoz - nem sokra tartom napjaink egészségügyi ellátását - a doki korábban súlyemelőknél dolgozott, megnyugtatott - és anélkül, hogy valami mozgásmintát nézett volna - felírt egy fájdalomcsillapítót és egy izomlazítót, amelyeknek a "jótékony" hatását már az első bevétel után éreztem, kótyagos volt a fejem és émelyegtem (amíg szedtem - 3-4 napig - ezek a tünetek folyamatosan meg voltak). Ezután hívtam fel Bajzát Attila RKC-t - akivel aznap este edzésem volt - kértem találjon ki valamit, mert a fent említett versenyen mindenképpen ott akarok lenni. Attila, mint mindig, segítőkész volt és az esti edzésre hozta a terápiás eszközt, az SMR szivacs hengert és a hozzávaló instrukciókat. Az iránymutatások alapján elkezdtem a gyakorlatokat, amelyek - az eddigi ismerteimhez képest - nem a sérült terület közelében voltak. A vádlijaim, a combjaim belső részén, combtótól térdig - majd egy hét múlva a külső részén is - gördültem a hengeren. Már az első alkalommal, a gyakorlatokat követően törzsdöntést csináltam, majd óvatosan le is hajoltam. Attila kölcsön adta a szivacsot és én minden este végigmasszíroztam a fenti területek, napról-napra jobban voltam, a gyógyszert a 3-4. napon elhagytam. Egy hét múlva már ismét rámentem a versenyfogásaimra, terheléssel is minden rendben van. Attila elmondta nekem, hogy ő az SMR rendszer sportspecifikus részét ismeri, ezért a "kúra" előtt konzultált Csiky Ferenccel és az ő iránymutatási alapján mozgatott. Mindkettejüknek köszönöm, hogy ma elindulhatok a Brutal Challengen, amire lélekben és fizikálisan már hónapok óta készültem.
2010. szeptember 11.
Szabó Zoltán (40)
(U.i. tőlem. Brutalon biztonságit ment Zoltán. 13 tonnát mozgatott meg amivel a bronz kategóriában végzett.)
2010. július 14., szerda
Beszámoló
Megyek fel az asszony után a lépcsőn... Kettlebell edzésre megyünk, rokontól hallottuk, hogy mekkora királyság. Na persze, mert ő húsz éve edz szinte folyamatosan, én meg egy évtizede folyamatosan nem. Kissé bizonytalan vagyok, több éve kínlódok mit kellene csinálni. Meg persze hallgathatom is: "az orvos is mondta!" Hát mindegy, a pesti srác jól végezte a dolgát, Á most tud járni, emeli a lábát, mint a táncosok... több éve először megy derékszögben. Tehát itt vagyunk. Beállunk a sorba, nekem is meglepő, de a bemelegítés régi emlékeket idéz a múlt mélyéből... pedig azt hittem, már rég eltemettem a sok fasírt alá. Mindenesetre kb. idáig bírtam, ez már elég volt az izzadáshoz. Jön az instruktor, feleakkora, mint én, de felkapja a golyót, mutatja mit kell. Lehet próbálkozni. 16kg. MI VAN??? A gyerek is annyi, nem is emelgetem jó ideje!! Négyütemű, hídtartás... tartson hidat vicsori puma, de nem én...azért csak sikerül, lenyomom mindet, állni mondjuk éppen bírok, a lépcső komoly kihívás. Szerintem ilyen kínnal még nem birkóztam kuplunggal, mint most hazafele menet. Otthon ijedten veszem észre, hogy olyan fáradt vagyok, hogy nincs kedvem ordítani a kölykökkel sem, pedig ez már a napi rutin része volt. Munkából haza, ordít, eszik, lefekszik, felkel, munka... szerintem érted.
Csütörtök, új fejezet, most már bizony lendíteni is kell, csípőt beletéve... tíz éve rozsdás, meg sosem használt izmok mozdulnak a zsírréteg alatt, az edzés során vesztettem néhány liter vizet. Aztán sorra a többi nap: hátfájás után korrekciós gyakorlatok, hihetetlen, hogy a lábaddal kacsázgatsz, és nem fáj a vállad, derekad! Persze a technika a lényeg, annyiszor hallottam, "Egyenes háttal!", hogy munka közben már magamnak mondom... ha néha hangosan, hát nem nagyon izgat, ki néz furán: régen volt már, hogy ilyenkor ne állt volna bele a zsibbadás a hátam aljába.
Ennek már három hónapja, a vastagon párnázott külhámom alatt elkezdett valami változni, és - bár minden edzés kihajtja az összes fölös vizet, és nem kapok levegőt, akkor sem, ha fizetek érte, és bár négykézláb kell a lépcsőn távoznom, és bár úgy érzem, szétszakít a fájdalom, és reggel fel sem fogok kelni, nemhogy dolgoznék, vagy pláne este edzés - minden alkalommal teszem a cuccot a kocsiba, szinte gondolkodás nélkül... mert szeretem ezt csinálni. Mert jó nekem. Nagyon jó.
2010. július 10., szombat
Tiszaújvárosi kezdő csoport
Pár vélemény a csoport tagjaitól:
Nánási Nikolett:
"... Nagyon jó volt a kezdő kurzus, nagyon sok mindent megtanultam és nagyon szerettem járni, a társaság is szuper volt. Sok hasznos dolgot tudtam elsajátítani az edzéseken, mivel én is sportoló és versenyző vagyok és nekem nagyon jól jöttek ezek a mozgások... Összefoglalva a véleményem nagyon jó és nem bántam meg, hogy elkezdtem járni..."
Dr. Görömbei Róbert:
"A 3 hónapos alapkurzus elvégzését követően úgy gondolom, hogy számomra hasznos volt a tanfolyamon való részvétel. Az edzéseket megelőzően történt beszélgetés alkalmával meghatározott célt sikerült elérnem. A rendszeres mozgásnak köszönhetően 4 kg-al lettem könnyebb és úgy érzem az állóképességem is jelentős javuláson ment keresztül.
A hagyományos súlyzós edzések kapcsán is érezhető a változás, ugyanis az általam végzett gyakorlatokat vagy nagyobb súllyal, vagy nagyobb ismétlésszámmal tudom végrehajtani..."
Dr. Kiss Gábor:
"Érezhető erőnövekedés. Maximálisan elkötelezett lettem az RKC iránt! Köszi Attila!"
Dr. Molnár Tibor Tamás:
"Korában sohasem volt kapcsolatom semmilyen súlyzós sporttal. Így nagy bátorság kellett, hogy eljöjjek, amiben persze közrejátszott +10 kg súlyfeleslegem is. Nem bántam meg, hogy eljöttem, a súlyfelesleg eltűnt és sokkal jobban érzem magam..."
Szabó Zoltán:
"Több évtizede rendszeresen sportolok. Versenyeztem, manapság hobbyból, illetve egészségem fenntartása, fizikumom fejlesztése érdekében mozgok rendszeresen. Edzéseim eddig erőemelő, testépítő gyakorlatokra épültek aerob mozgásokkal (úszás, futás) kiegészítve.
A kettlebell olyan új ismereteket és "élményeket" nyújtott számomra amelyek alapján azt mondom, hogy nincs még egy olyan "súlyzós" mozgásforma, sport amely vetekedhet vele..."
2010. július 9., péntek
Beszámoló
2010. április 7., szerda
Vélemény
Eszter
2010. február 10., szerda
Beszámoló
Két és fél éve végzek testépítő edzést, az elmúlt fél évben inkább súlyemelőt. A kettlebellről már legalább egy éve hallottam de valahogy akkor még odáig nem jutottam hogy elmenjek egy kurzusra. Fél év után újra elővettem a kettlebell gondolatát, vettem is egy 24kg-sat, mondanom sem kell pár önfejű edzés után szétzúztam az alkarom. Tavaly, decemberben jött az elhatározás hogy januári induló csoportba már én is beiratkozom. A tanfolyam első hónapjában hanyagoltam szokásos edzéseimet, az edzőterembe visszatérve több egyéni csúcsot is felállítottam anélkül, hogy gyakoroltam volna az adott gyakorlatokat.
2010. január 30., szombat
Első miskolci SMR szeminárium

2010. január 7., csütörtök
Beszámoló
Japán, Himeji, Usukihachiman szentély
Az elmúlt napokban eljutottam Japánba és többek között meglátogattam a hagyományos Japán kőemelés egyik helyszínét.
-
Kettő fő erőtesztről tudok van ami jól mutatja az egész test erejét. (Pavel is ír ezekről valamelyik hard style katalógusban.) Itt csak ér...
-
Kostas Telidis 2x52 kg lökés és fej fölötti tartásban guggolás Evgeny Brovin 2x40 kg 1 perc alatt 15 nyomás Anatoly Doletsky 2x32 kg felvéte...
-
Gorján Gábor hívta fel a figyelmemet a gerundiumra. Amit szerintem nyugodtan lehet magyar buzogánynak nevezni. Rögtön nekiálltam kutatni. Ki...