Egyetlen ember

Egyetlen ember (részlet), jakut népköltészet

Kilencszer kilenc fényes égből érkezett,
föld alatti világból fölemelkedett,
mégis bajban bánkódott
ő, kinek neve volt Egyetlen Ember

Külsejére
tíz nagy arasz hosszúságú,
négy nagy arasz szélességű,
öt arasz vállszélességű,
három arasz csípejű,
vastag vörösfenyő lábszárú,
úszó fenyőtömb combú,
száraz nyírfa kemény karokkal,
zablakarika kerek szemekkel,
állatvállcsont széles orrával,
félre-nem-lövő kezű,
nem-tévedő hüvelykű,
célba találó ujjú,
szabadon választó mutatóujjú,
szabályos szájú,
fényes fogsorú férfi volt

Ereje olyan:
fagyott fa szétszilánkozik, ha megfogja,
száraz nyírfa kettéhasad, ha megfogja,
sudár fához ha surlódik, fa gyökerestül kifordul,
fát ha mozdít, fa megszólal,
fűzágat ha fog, ág felzúdul,
rögre ha rálép, rög repedezik,
fagyott föld fölfakad,
lapos föld földomborodik,
hegy ha hágja, lehanyatlik,
szava szélvihar,
ordítása orkán,
füttyentése fergeteg,
szeme villanása villámcsapás.
...

Felhasznált irodalom: Sámándobok, szóljatok