Kettő tábor van. Egyik szerint ösztönösen történik a célzás-megérzés alapján. Másik tábor szerint az íjász kiismeri az íját ezáltal tudja különféle távokon, hogy kell tartani- szerintük ehhez rengeteg lövés kell egy távról.
Alább leírom néhány tapasztalatomat, időrendben.
Volt egy időszak -még a XXI. század kezdetén...- amikor három ugyanolyan de eltérő erejű íjat használtam. A 25 font erejű íjat bemelegítéskor és levezetéskor használtam. A 30 és 35 fontos íjat edzéskor. Azt sose felejtem el mikor fölmentem 15 méterre és kezembe fogtam a 35 fontos íjat. A vesszőfogót alig tudtam eltalálni. Vissza kellett mennem 5 méterre és onnét szépen lassan fölmentem 15 méterre. Nem sokáig tartott ez az időszak- eladtam mind a három íjat és vettem egyet... Ebből azt tanultam meg fontos az íj ismerete. Szerintem is egy íjjat kell használni.
Itthon általában 10 és 15 méterről lövök célba. Ez a kis távokról lövöldözés -is- nagy lökést adott a lóhátról 45 méterre való célba lövésemnek. Pedig nem is szoktam talajon 40-45 méterről lőni!!! A nyáron nem egy és nem kettő alkalommal célba találtam 40-45 méterre -természetesen vágtató ló hátáról. Szóval létezik megérzés is amit lehet és kell is fejleszteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése