Részletek:
Szülő puszta,
sokakban a vér-habot
szította fel szilaj dalod,
nemes dalod.
Ha beszélek-
vagy magas sasülőfám!...
Tisztességem is te vagy már,
Dics-imám!
...
Ha kiáltok-
csatakiáltásom vagy!...
Sötét színű bánatom vagy,
s öröm-lak.
Bölcs vagy, puszta,
arcod,mint az ősöké,
markáns, akár a hősöké,
költőké.
Ha verselek-
Életrajzom is te vagy!...
Család és keresztnevem vagy örökké.
Szülő puszta,
én még nem pihenhetek,
nem kerülök
verejtéket és tüzet!...
Hanyatt dőlök fáradván, fejem alá
szénát teszek.
Sátornyílásom - Eged!
...
Jurt-rácsom-Végtelened.
...
Teremtett a bölcs, hatalmas természet
Családi sátramul, örökké tartón.
...
Szülő puszta,
szerelmesed is vagyok,
egész testem uralja a te hangod.
Levéltárakban kutatva
talált szó
álmod vagyok.
...
Múltad tanúja vagyok...
Szemtükrömben lobogtatva zászlókat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése