Kibújt a hold. Most nékimennek
a vágyaim a végtelennek.
Jaj, hogy mehetnék. Semmi célom,
ábránd a vágyam és acélom.
Babonás vágy űz, ősi, régi,
két ezredéves hősi, égi.
Lennék kísértet, jámbor ének,
és árnya egy szent remetének.
Megállanék bús ablakoknál,
a csendbe, hol egy légy motoszkál.
Rohannék messze, egyre messzebb
és tévedeznék, révedeznék.
Vágnék, nyugatnak, napkeletnek,
és várnék amíg elfelednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése