Kettő pillanatot emelnék ki. Az egyik alkalommal a megriadt őz felénk kezdett el menekülni. Azt hiszem ezt hívják úgy házhoz jön a kaja :). Rá kellett szólnom, hogy másik irányba meneküljön. (Ekkor már tocsogott a víz a csizmámban.) Az akácoshoz érve kiderült a régi ösvényt benőtte. Így szó szerint utat törtünk magunknak. Sem rajtam sem rajta egy karcolás nem esett. Sőt Gusztáv úgy érezte a paradicsomban van- fejmagasságban is kaja...Ha rajta múlott volna még mindig ott lennénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése